egész jól
sikerült annullálnom a P. iránti érzelmeimet. A szakítás óta másfél, az
utolsó üzenet óta eltelt egy hónap anélkül, hogy megőrültem volna - kiváló eredmény... szét se estem annyira, mint
eleinte tűnt. Igaz kellett gondolat elterelő őrültség... de már nincs rá szükség. Mostanra úgy érzem, nem vagyok függő az állandó meneküléstől.
Fare a
meno di te - elvagyok nélküled - ahogy pont most a dal szól abból a szívemnek
kedves filmből. Eszembe jut a kis mozi, ahol először láttam a Buongiorno papà-t…
majd a Puskin mozi és beszélgetés Eduardo Leo-val.
Gondolataim egy irányba terelve,
sallangok levágva. Lényeges dolgok bekeretezve vagy dobozba csomagolva agyam elrejtett polcain... ami zsákutcának bizonyult, az kidobva. Tisztán nézek magam elé. Van egy valaki, aki
szimpatikus és ez kölcsönös. Előttem a következő útitervek – véletlenül pont vele. És
ennyi. Ennyi most elég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése