...milyen finom is a könnyed fűszeres íz egy kellemes igazi tavaszi 20 fokos nap és szinte már zöld udvarra néző asztalnál költött vacsora után... lássuk mi történ egy évvel ezelőtt.... fogadjunk, hogy nem simogatott a napfény 20 fokos meleggel... amire biztosan emlékszem, március 15-én a kokárdát úgy fényképeztem a Santa Trinitá hídon, hogy mögötte az Arno gyors emelkedése a folyamatos esőzések eredményeként aggodalomra adott okot... de nézzük csak a naplómat valójában: egy hete esik minden nap... és igen, emlékszem már arra a délutánra Fiesole-ban! Hozzávalók, összefoglalva a bábeli zűrzavart: 1db andalúz fiú, aki egy kissé tájszólásban beszél spanyolul, olaszul csak egy kicsit, 1db német lány, aki olaszul jól beszél, spanyolul viszont nem, még 1db német lány, aki pont fordítva, spanyolul jól beszél, olaszul viszont semmit és én - nos akkor beszélgessünk! Egyike a legjobb érzésnek, amikor az ember két-három-négy nyelven beszél vagy gondolkodik! Az eredmény? Fejfájás. De kit érdekel? Élmény ez a társaság, hűvös van de nem esik az eső, megnézzük a naplementét és minden jó így ahogy van.
Pénteken egy jó kis ataf sztrájk, szinte már unalmas lett volna az élet, de nem múlhat el 3 hónap sem enélkül Itáliában. Hétvégén pedig jobb híján Grossetto az útirány, kap majd egy pár szót azért külön... de nem túl sokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése