...nem vagyok negatív, sőt, azt mondom, mostanság minden a lehető legjobban történik... de azért időnként eszembe jut az elmúlás... az öregedés és a halál... de nem negatívan, csak úgy mint a Forrest Gump-ban: ez is az élet része... érdekes belegondolni, hogy egyszer nem leszek, valaki valaha lesz-e, akit érdekel utánam, amit alkottam: fotó, rajz, írás.... persze ettől nem vagyok depis, csak eszembe jut...
A követkő pillanatban már a mának élek és azt mondom, most minden jól van. A közelemben tudok egy hapsit, akit érdekel minden velem kapcsolatos, szórakozunk, de nem támaszt semmi kötelezettséget felém... ő most az ideális! Szabadon álmodozhatok és tervezhetek.
Ezen kívül minden pillanatban történik valami izgalmas.... mint például amikor kiderül, hogy az egyik olasz, akivel évek óta beszélek, nem egy ötvenes, mint hittem a hangja alapján, hanem egy fiatal srác és még igencsak jól is néz ki! Vagy éppen A.C., akivel annyi közös pont van, hogy el se hiszem! Csupa kellemes meglepetés ez az időszak! Vagy aki egy komolytalan szilveszteri társaságnak tűnt, ő is egy értelmes srác és ki gondolta volna, hogy ebből még rendszeres kapcsolattartás lesz!
Kellett két hónap túlélés, de vééégre újra élvezem az életet és a szabadságot! Érzem a tavasz illatát, a virágokkal teli bokrok látványát... szinte nyár-esti melegben sétálni hazafelé meccs után, még ha ki is esett a Fiorentina....
Úgy érzem ez visszatérős év lesz - de csak városokra értendő, nem érzelmekre... de egyszerűen hiányoznak helyszínek.... BCN, Szeged, Firenze, Brno, Prága, Verona, Arnhem... ó mind visszavonz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése