itt vagy minden nap az életemben... szürke szövet könyvecskéd hever az asztalomon, felkapom... mily humor és stílus! mily csekély is ehhez képest, amit én itt billentyűre vetek...
Isten-weekend vagy Röpima úgy 80 évvel ezelőttről - címeid még most is meglepőek! Mintha el sem teltek volna ezek az évek. Mintegy kilencszáz oldalon, hová is tegyem a könyvjelzőt, hogy egy hét múlva is rátaláljak egyik-másik kincsedre?
Ahogy játszol a rímekkel:
Te régi századok lelence.
Azúr, aranyló, mély medence.
Gyémántokkal rakott szelence.
Ha nem leszek, mondd, elfeledsz-e,
Velence?
...
és a mai iránymutatásod:
Érzés
Ha van, akit jobban szeretsz magadnál,
úgy, hogy te néki mindent odaadnál,
a boldogságot is, nem kérve hálát,
mért nem óhajtod, hogy ne is legyen,
mért nem mered kívánni halálát?
S eltűnsz előle, hagyod, hogy elutazzék,
beletörődsz abba, hogy ne is lásd, mint,
nem óhajtod néki amit magadnak, a
legnagyobb jót, a békét s megsemmisülést -
nem tudsz felőle, csak szereted.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése