Kíváncsiság…

ó a kíváncsiság… itt piszkálja a gondolataim és nem hagy aludni… hajnali részegség? vagy inkább már éhség? Elképzelem magam előtt az én szép adoniszomat, a sima halvány bőrével az én kis görög szobromat, maga a tisztaság. A fegyelmezettség - én pedig az ellentéte. „A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni? Akarsz-e mindíg, mindíg játszani” …a gondolattal, hogy odalibbenek eléd, végigsimítom a vállad és mellkasod... és szájon csókolnálak… mit szólnál vajon? Talán még a hangodat is hallanám? Kibillennél a szobor-magányodból? Vagy még inkább megfagynál? A szemedből mindig tükröződő csodálat ugyan mivé válna? Megölelnél és visszacsókolnál? Vagy a csodálatod olyan, mint a vihar iránti: jó nézni egy kellemes szobából, de azért szarrá ázni mégsem szeretnél? …szegényke, de mit is játszom? Veled azt nem lenne szabad, esetleg csak gondolatban.
De nincs kísértés, milyen jó is, hogy ő a távoli arabusok földjén sütkérezik még egy darabig.