Hangulatom sinus görbéit egyengetem. De vajon jó-e az, ha kiegyenesítem? Nem járni az egekben, ha valami jól sikerül, nem lelkesedni és nem is kerülni a mélybe. Tudom is én? Vagy leplezzem a negatívat, hogy drága Anyám ne aggódjon? Magamat csapnám be... de legalább nem kell magyarázkodnom. Ez is valami.
Inkább jövök megyek, időnként szürke textil kötésű könyvecskét kapok fel a kezembe, hártyavékony lapjairól olvasok egy-két versszakot, ahol éppen kinyílik. A csillahokhoz szólót vagy Boszorkányos estét vagy Akarsz-e játszani-t... avagy
Párbeszéd magammal
És sokszor megfogom a kezedet,
akárcsak egy idegenét,
és sokszor a szemedbe meredek,
és a szemed egy kút, hideg, setét,
És mély.
És sokszor látlak ágyadon,
ha átkarol a fájdalom,
...
Ó hogy lehet, ó hogy lehet,
hogy egyszer lehunyod a szemedet,
s örökre úgy maradsz?
Nem értelek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése