mondta
Candide, miközben minden szar megtörtént vele... ma pont én is így gondolom...
gyarapodnak a tapasztalatok... néha röhögve gondolok arra, miféle
élettapasztalat, az aki elhagy egy nőt 12 év után és alig 2 hónap elteltével
újra leköti magát? ...igazán ki sem élvezte a szabadságot és ő beszél nekem
élet élvezetéről? Meg összehasonlítási alapról? Összehasonlítasz két nőt? Hűha,
ez aztán a nagy dolog! Miközben irigyli a lakásomat? Miféle élettapasztalat ez?
Nevetséges. Én meg persze irigylem a fix kapcsolatát... máskülönben milyen fix
kapcsolat, az amiben még elmondása szerint nem olyan rég is visszajött volna
hozzám? ...nade hagyjuk is ezt, több szót se érdemel...
Inkább
amit most élek át, az egészen különleges! A sors mintha adna egy jó nagy
pofont, szivat de úgy rendesen, amikor tényleg azt se bánnám, ha vége lenne az
egésznek... ehelyett ad valami egész jót és érdekeset! Amit itt elvesz, azt
amott visszaadja. Hogy mire vágytam az aktuális túlélés után? Egy határozott
hapsira, aki érdeklődik irántam, de nincs ott mindig, nem megy az agyamra. Ha
azt mondom programom van és abba ő nem fér bele, elfogadja. Mint ahogy neki is
van egy élete, amit sosem fog otthagyni. Szóval a kedvemet lelem benne, de már
az elején leszögeztem, hogy én a normális életet keresem... majd... idővel...
amire persze most még képtelen vagyok, de jobb ha tudja. Ez most a lehető
legjobban van így a világon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése