Sütemény-utazás avagy dolci, dolci, dolci

Frittelle di riso di San Giuseppe - ma pedig József avagy San Giuseppe napon, nem lehet elmenni az olasz sütemények mellett! A frittelle di riso egy rizs alapú tésztából sok cukorral készült golyócska forma süti, olajban sütve. A rizs íze nem tolakodó, fel sem tűnik, szinte csak akkor érzem, mikor a nevét tudakolom ennek az isteni finomságnak.

Heteken át tartó esőben nem lehet más tenni, mint esernyőt bontva eltotyogni a falu cukrászdájába, hogy a cipőnkbe merített víz mellé boldogságforrást is merítsünk. Ezen kívül mivel Firenzében is minden méteren cukrászda csábítja az eső elől az embert, annyira nem is akarunk már ellenállni a kísértésnek.

Gondolatban Nápolyba utaztunk a babà-val, a rumban megforgatott piskóta alapú sütivel, ami esetenként cukrászkrémmel vagy tejszínhabbal és eperrel, málnával díszített.
Átugrunk Szicíliába cannolo-t enni és hallgatni a toszkánai cukrász nénit, mennyire mulattatja őt az a tájszólás és hogy várja már a hétfő esti Montalbano sono-t!

Ha éppen nem utazunk, jöhet egy mindenfelé jól bevált croissant, vagy ahogy délen mondják: cornetto amit persze északon nem értenek, mert nekik inkább brioche – mindenféle szokásos ízben – lekváros, csokis, cukrász krémes, alla nutella pedig javasolt reggeli nyűgösségre, rosszkedv esetére és végülis bármikor :)

Profiterol és crepes – na jó aláírom, nem olasz, de azért ezek is nagyon kedveltek szerte talián földön. Csakúgy mint a tiramisù és a crostata: linzertészta rácsai alatt általában csokikrém lapul… eszembe jutnak a nevét-sem-tudom apró golyósütemények finom töltelékkel. El ne feledkezzek a zabaione – tojáslikőrös krémmel töltött sütiről sem. Nameg a millefoglie…

Tavasz révén Húsvét előtt – után – közben került az asztalra colomba, ami hasonlóan karácsonyi panettone-hoz, kuglóf jellegű tésztából készül, de ez időtájt galamb formát ölt.

Újra Firenze, eszembe jut a legjobb piac, a Mercato Sant’Ambrogio süteménye: vékony linzertészta lap rogyadozik a narancs később eper, kiwi, ananász karikák súlyától. A firenzeiek természetesen képesek süteményre is giglio-t vagyis liliomot rajzolni, melynek neve: schiacciata alla fiorentina, de ezt nem kóstoltam, piskóta szerű tésztának tűnik.

De mégis inkább keljünk útra ismét: Prato-ban vár minket a híres biscotto – a helyi keksz, aminek van kőkemény, fogtörő változata de jobb a lágy típusút választani. Egyszerű keksz, aszalt gyümölccsel vagy csokidarabokkal. Szintén e kisvárosban eszegettem brutti buoni nevű ronda de finom süteményt. Itt vettem édes rozmaringos kiscipót, de ezt nem ajánlom, mert túlzásba vitték a rozmaringot benne. Legalább egy évre túlettem magam eme fűszerből.

Most pedig irány Lucca! Egyszerű gyümölcskenyérhez hasonló sütijük Buccellato névre hallgat – aszalt gyümölccsel  nagyrészt mazsolával, ez utóbbi sütiben nem az esetem, de ez alkalommal mégis feláldozom magam a kóstolás kedvéért.

Zárásként a legaranyosabb az ungheresi vagyis magyarok - leveles tészta lekvárral, sok porcukorral - milyen édesek vagyunk!