Le kell tisztáznom mindent... és kikapcsolni azt, ami félrevisz... és nem gondolni olyas valakikre, akik nem érdemlik meg... ezen gondolkodom napok óta. Hogy mégis miért jutnak eszembe, egyszerű: van még kötődés valamilyen szinten és nem vagyok gép, amit ki lehet kapcsolni vagy programok telepítése és törlése gombbal lecserélni érzelmeket és gondolatokat.
Tegnap már tisztán tudtam, mit akarok és miután azt hittem, hogy valamit lezártam magamban, álmomban mégis megvívtam a harcaimat. Eszembe jut P., nyilvánvaló értelmetlenül, egy szép fotó kapcsán - ő már sosem lesz az, akit szerettem... pláne, hogy nem is akar az lenni többé. Ezt kell tudatosítanom és lehetőleg eszembe se jusson!
Mindenesetre próbálom most egy valakire terelni a figyelmem, aki érdeklődik, de nem nyomul. Szórakoztató, de nem az életcélja az ismerkedés. Végülis szavam se lehet, mostanában pont olyan szereplőket sodor a színpadomra a sors, akikre éppen szükségem van. Akkor pedig mi bajom lehet? Csak akik ilyen vagy olyan oknál fogva mégis eltűnnek, hagynak űrt maguk mögött. Akár két hetet akár hat hónapot töltöttek a világomban... furcsa továbblépni - ezentúl nem írunk, nem beszélünk, nem kérdezi meg, hogy vagyok - furcsa skizo állapot - az aki minden nap elvárta a törődést, egyszeriben nem keres többé és nem érdekli a hogylétem. Olyan mintha sosem érdekelte volna - akkor az ember miért is ne legyen egoista? ...ha előbb-utóbb senki sem érdekelődik őszintén. Persze ez így túlzás. És nyilván vannak az igazi barátok, akik feltétel nélkül, mindig ott vannak. Ez jó és megnyugtat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése