...tranquillità da morire - mondja az egyik öreg a városka főterén... aki már a második unatkozó helyi bácsika, aki odajön hozzám. Pedig én csak üldögélni szeretnék a napsütés helyett az árnyékban. Fáj a fejem és jobban esne, ha békén hagynának.
De kezdjük az elején, mit is keresek itt? Előző nap az ablaktalan irodában ülve azon töprengtem, hová is kellene menni hétvégén, a megbízhatónak mondható ilmeteo.it oldal egész hétvégére egész Toscana-ban esőt mond, kivéve Grosseto, napsütés! Na jó, menjünk, habár a kétszer két óra buszozásra nem vágyom... a sienai a főútról letérve tekeredik fel-le, jobbra balra a silány minőségű aszfaltcsík. A zötyögéstől mint sejtettem, fejfájással érkezem, ami a napsütésben csak erősödik... de nem panaszkodom, én akartam... hibámat beláttam, de mostmár mindegy.
Térkép egyelőre nincs, de megtalálom a kisváros főterét, ami azért szép látvány: Dante szoborral a közepén, körötte dómmal, városházával, a szokásos. Körben középkori alacsony építésű árkádsor húzódik, mögötte üzletek, kávézók. Körbejárom a belvárost, ami kellemesnek mondható és tetszik az itteni a nyugalom... de más egyéb nem fog meg. Visszajutok a Piazza Dante-ra, egy árnyékos padon leülök és írom a naplómat. Érkezik az első öreg, régi fotókkal díszített képeslapokat hámoz ki dupla nejlonszatyorból, látom, nagy kincsnek tartja ezeket. Kicsit flúgosnak tűnik az öreg, de végülis a városról mesél, hogy hogyan lett átépítve ez a tér. Mint kiderül, a szemben lévő reneszánsz épület nem is eredeti, hanem neoreneszánsz. Erre azért nem számít az ember a reneszánsz szülőföldjén.
De mégsincs kedvem beszélgetni. Századjára megválaszolni ugyanazokat a kérdéseket, mit, miért hogyan, meddig... a honnan származom, mit csinálok Olaszországban, és persze a nyelv stb. Ehh, olyan ez, mint a híres embereknek ezerszer feltett egyforma kérdések... hagyjuk már, köszönöm az érdeklődést, én csak nézni akarom a jóidőt. A másik öreg, talán nem is annyira vén, odajön cigivel. Ezzel már rosszul indít. Érzékeltetem vele, hogy ez nekem most nem hiányzik. Tőle hangzik el a címszöveg. El is akarna vinni kávézni vagy haza, jól elzavarom a francba. Kicsit persze sajnálom őket, hogy ennyire unatkoznak. Toszkánában annyi a látnivaló, hogy ide tényleg csak véletlenül jön valaki. Unottan hazaindulok.
A buszból megpillantom Civitella Marittima városkáját a dombtetőn... lehet hogy inkább oda kellett volna menni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése