Lucca színei

Április közepén, mint valami kötelező olvasmány, kipipáltam Lucca városát. Azóta kicsit nagyobb kedvvel gondolok vissza rá...

Túl sok dolog nem fogott meg a városkában. A csodálatos napsütés igazán feltöltött. Érdekes hangulatot ad a teljesen épen megmaradt dupla vonalú városfal, ami az óvárost teljesen körülveszi. Magán a városfalon is lehet sétálni, afféle parknak minősül, családok, kutya sétáltatók lepik el hétvégén.

Luccában a kötelező látnivaló a Piazza dell'Anfiteatro, ami a hajdan volt római színház fal maradványaira épült. Érdekessége, hogy mára ezekből a falakból semmit sem látni, mert az épületek alapjaként használták fel. A tér ovális vonalvezetése árulkodik csak a régen letűnt színházról. Lucca másik nevezetessége a torony, melynek tetején fakorona látható. Nem mentem fel, mert lentről is jól látható. Talán egy következő látogatás alkalmával nem hagyom ki.

Kellemes a hangulat a kisvárosban. A frissen kihajtott zöld levélkék, fehér cseresznyevirágok, a téglafalak vöröses barnás árnyalatai, a sárga - okker épületek, a templomok márványainak vakító fehérsége az ég tengerével csuda festményt alkotnak.

Egyetlen alig említésre érdemes élmény kötődik Lucca városához, de ez is Firenzéből való: az utolsó napokban a Via Romana-n tértem be egy üzletbe, ahol az eladó srác már zárni készült és takarított, de megkértem szépen, hogy az óriás nutellás üveget hagy fényképezzem le. Következett a szokásos helyzet, két rövid olasz mondatom után rögtön megnyílik és kíváncsiskodik a fiatalember: honnan jöttem, mit csinálok itt stb. Majd terelődik a beszélgetés, mit láttam Toszkánában, mire komolytalan Pisa - Lucca vitát folytattunk le. Mondja ő: Pisa-ban nincs semmi, csak a Ferde torony - erre én, Luccában nincs semmi látnivaló. Hogy is lehetne azt a nevezetes teret összehasonlítani Pisa-val? Hoztuk az érveket, tettük a mű felháborodást, de nem sikerült megegyezni. A végére csak, hogy le is zárjuk az értelmetlen győzködést, kipukkadt belőlem a kérdés: Ma, tu sei da Lucca? Luccából való vagy? - Noo, daiii, sono fiorentino! - Ááá dehogy, firenzei! De tudtam én, hogy nem lehet luccai, mert persze H-val beszélt, csak hallani szerettem volna azt a hanghordozást, ahogy mondani szokás: fiorentino!