Fiorentina!

Firenzében nem lehet nem szurkolni a város csapatának. Úgy érkeztem ide, mint aki szimpatizál velük, de semmi több. Jó emlékeket őriztem a Debrecen BL meccseiről, ahol ugyan oda-vissza kikaptunk a Fiorentinától, de kint a stadionban látni egy 3:4 végeredményű meccset, Rudolf Gergely csodálatos góljával, amit szinte tornász lazaságú bokamozdulattal mutatott be – nem csoda, hogy a két meccs eredményeként a következő évben Olaszországba szerződött. Másrészt a firenzei visszavágón is tisztességesen helyt álltunk, ahol a Fiorentina játékosai olyan szimpatikus gesztust tettek, amit azóta sem láttam BL meccsen: sorfalat álltak a Debrecen játékosainak, miközben vonultak le a pályáról.

A két klub valóban sok szempontból hasonlít. Egy nagyjából 300 ezres város imádott csapata és természetesen a környéken is sokan szurkolnak nekik. Eszembe jut egy Pistoia-i jelenet, egy rövid párbeszéd, amikor egy boltos nő épp ebédszünetre zárta be az üzletét, egy ismerőse ki tudja, milyen oknál fogva odaszólt neki: „Juventus Bayern meccs lesz a BL-ben!” Erre a nő válasza: „Kit érdekel a Juventus? Én a Fiorentinának szurkolok.” Hiába, hogy addigra csak a Juve maradt talpon a Bajnokok Ligájában, egy igazi Fiorentina szurkoló sosem fog az ősi ellenségnek még csak egy támogató gondolatot sem küldeni.

Firenzébe érkezve azonban megtapasztaltam, elcsépelt szóval élve, azt a szeretetet, amivel a csapatot körülveszik. Rengeteg autón, motoron, sőt bukósisakon láttam viola színű giglio-t. Szinte mindenki, a nők korosztálytól függetlenül is szurkolnak. A tanárnő kollégáim hétfőnként mindig megvitatták a hétvégi meccs eseményeit. Az is evidens, hogy reggelente a helyi újság címlapján gyakran szerepelt a csapat. A La Nazione így buzdította a várost: „Mindenki a Franchi Stadionba az utolsó három meccsre! A város a BL-be viszi a violákat.” Sajnos, mint sejthető volt, az AC Milant irányító a politikai erők az utolsó meccseken többszörösen gondoskodtak arról, hogy ez ne történhessen meg. Olaszországban minden focicsapatnak van egy másodlagos jelentése: egy politikai színezete - többek között ezért is kényes kérdés választani közülük. Habár én azt mondom, egy külföldiről ne feltételezzék, hogy beleássa magát a politikába is.

Maradjunk inkább a focinál. Az egyik kedvenc helyem az I maledetti toscani nevű szendvics bár. Az üzlet párhuzamosan a sétálóutcával a Via Cerchi-n található, a turisták szerencsére általában nem fedezik fel. Először a vicces önkritikát tükröző „átkozott toszkánok” elnevezés csábított be az boltocskába, majd örömmel hallgattam az igazi firenzei tájszólást. Természetesen örök téma a Fiorentina. A bajnokság utolsó heteiben a két eladó hevesen bosszankodott a törzsvevőikkel karöltve egy-egy elcsalt meccs után.

Én mindenesetre lelkesen készültem a Fiorentina – AS Roma meccsre. Vásároltam egy viola színű pólót, Firenze felirattal hímzett fehér giglio-val a közepén. Hogy teljes legyen az összkép, körömlakkért mentem a KIKO üzletbe, a csillogó Calzaiuoliról belépve cicababának tűnő eladó csajszi jött segítségemre – de amint közlöm, hogy viola színű lakkot keresek, Forza Viola ujjongásban tört ki. 

A sors fintora, hogy csakúgy mint tavaly, az idei Fiorentina – AS Roma meccs is egy gólos vereséggel zárult. Ettől függetlenül magával ragadott ez az egész lelkesedés és így történt, hogy elhatároztam: Hajrá Fiorentina!