...a bizonyos '12 augusztus közepéig el nem tudtam képzelni, milyen egyedül lenni... milyen lehet egyedül lakni... sosem próbáltam... most pedig azt veszem észre, hogy el nem tudom képzelni, hogy újra együtt lakjak valakivel... szép lassan nem mutatom ki az érzelmeimet... még ha tetszik is valaki, csendben őrzöm magamban... bókolni is csak olyan esetben bókolok, amikor mindketten tudjuk, nincs jelentősége, mert sosem kerülne sor arra, hogy bármi legyen köztünk. Így szépen elzárkózom magamba.
Persze és szerencsére van olyan, aki tetszik vagy mozgatja a fantáziámat... de nem úgy és annyira. Akit eddig ismerek, úgymond abból gazdálkodok... nem akarok új embereket megismerni. Nem barátkozom új olaszokkal sem... elég az aki van. Egyszerűen nem is tudom felfogni, hogyan lehet együtt lakni más valakivel. Mindenki azt tanácsolja, hogy próbáljak nyitott maradni és bízni más valakiben - de ez sajnos nem bemondásra működik... és nem is megy. Ha egyszer az embert már kidobták, mint macskát szarni, nincs kedve újra megbízni. És mikor egy év elteltével mégis újra megbízik, belefut egy idiótába, aki az összes saját hibáját kivetíti. Utólag, nagy okosan rájövök, miért nincs senkije évek óta... de ez már nem old meg semmit.
Nyilván nem itt ér véget az érzelmi élet... de egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy újra szenvedélyes legyek. Miközben kézzel-lábbal tiltakoznék az ellen, hogy egy új kapcsolat alakulását annyival elintézzem: nem, köszi, sokat csalódtam már.
Egyetlen hibát nem szabad elkövetnem még egyszer - úgy feltenni az életem egy valakire, mint tettem 12 évig. Távozásával mintha a lábakat húzták volna ki alólam. Mai napig azon küzdök, hogy ne úgy érezzem: ő baszta el az életem. Az eredmény: szinte teljesen kiirtott érzelmek és minimálisra süllyesztett bizalom. Fasza.
Hogy mindez miért jutott az eszembe? Egy ismét begyulladt bölcsességfog idéz fel olyan emlékeket, ami akkor megmutatta, hogy nincs köszönet. Az élet ez esetben nem jó tanácsadó, azt mondatná, hogy ne tegyek meg mindent a másikért, mert nem fogja viszonozni. Próbálom azt hinni, hogy lenne olyan, aki tényleg megérdemli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése