2014. április 9., szerda

Hibbant tavasz...

...imádni lehet ezt az időszakot! Tegnap majd szét sülök a biciklin, verőfényben... szimpatikus fiatalemberrel tekerek a Duna parton... a betonkockákon rázkódik darabosra a hangom... kellemesen suhanunk a szinte nyári melegben... persze tegnap egyikünk se ért rá leülni beszélgetni... a randevúnk mára lett átrakva, ami valójában nem az... de én kértem a találkozót a falakon kívül, mivel mégsem lehet a vállalatot kritizálni ott, ahol a falnak is füle van... pláne, hogy az ő kilépése révén jutok én előrelépéshez. Így az őszinte véleményét fürkészve próbálom felvázolni a saját jövőmet - a kíváncsiságom érthető, a cég részéről persze felháborító lenne.
Ezért találkozóra hívtam. Mára ez a bugyuta tavasz erős széllel és közel se nyárias hőfokkal lepett meg minket... leülünk a bálna oldalában, talán szélvédettebb és legalább süt a nap. Hallgatom a nem túl meglepő véleményét, de szerencsére nincs semmi egyéb rejtett és súlyos valóság, amit nem szerettem volna hallani. Mint ahogy a klasszikus is mondja: ugyanaz a szar van ott is, de valahogy mégis kicsit más.
Végül a személyes kapcsolatokra - kollégák kontra barátok viszonyokra - terelődött a szó... mivel minimálisan sikerült már megismernem az ő stílusát, tudtam, hogy mindenféle félreértés nélkül megdicsérhetem... így megállapítottam, hogy ő volt az egyetlen normális kinézetű hapsi a cégnél. Mint sejtettem, a mondat értelmét először próbálta egy viccel elütni, elkerülve a válaszadás kényszerérzetét... majd hozzátettem, hogy nyugodtan bóknak veheti. Aztán megköszönte, érezve a hangján, hogy azért nem minden nap hall ilyesmit. Ennyi. Nem is kellett több. Ez az apró részlet nem oszt nem szoroz... Mi két külön világ vagyunk... mivel tudom, hogy épp eleget csalódott már és próbálja a bizalmát valahogy fenntartani a nők iránt... gondoltam ezzel  nem tehetek rosszat, pláne, hogy a véleményem őszinte és ezt ő is tudja.
Nem tulajdonítok nagyobb jelentőséget az egésznek, mint egy jó beszélgetés egy kellemes fiatalemberrel, aki külsejét illetően tetszik, de valószínűleg sosem fogunk találkozni azután, hogy kilép.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése