…nap mint
nap próbálom meglátni a motivációt a holnapra, a jövőre... és nem tudom, mit
akarok. Csak nézek magam elé… miközben nem utálom az életet és ami körülvesz…
csak kellene valami normális cél.
Utazni
persze csodálatos… de olykor hontalannak érzem magam, aki csak akkor érzi jól
magát, ha elindult A-ból de nem érkezett meg B-be. Menni, haladni egy vonaton,
buszon, biciklin vagy repülőn, már nem otthon lenni, de még nem megérkezni.
Nincs
kedvem elmenni, sem találkozni, sem randizni… semmihez. Érzem, hogy nem úgy
fogok találkozni azzal a bizonyos valakivel, ha bulizni járok. Nem tudom,
hogyan és mikor, de nem bulin fogom megismerni. De most még egyáltalán nem
akarok találkozni vele. Tartok az egésztől. Nem akarok megint csalódni... megint belehalni és abból valahogy visszatántorogni a valóságba...
Óvatosan
egy valakire viszont gondolok. Egyelőre laza barátság, gyakran írunk, tetszik a
stílusa, humora és az arca is… és szimpatikus vagyok neki, ezt mondta már
párszor… személyes találkozó egyelőre lehetetlen és ez jó így. Nem merek többre
gondolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése