...még nagyjából két hét és kilép az egyetlen említésre érdemes külsejű hapsi a cégtől... vizuális élménynek annyi... de hátha... összegyűjtöttem a bátorságot és beszélgetek majd vele egyik nap meló után... cinikus humorral átitatott álarc mögött egy érdekes személyiség bújik meg... aki valójában figyel és rendkívül értelmes. Kíváncsivá tesz. Ami tegnap szinte még hülyeségnek tűnt, hogy beszéljek vele, mostmár egészen biztos vagyok benne... persze idétlen - ahogy neki is fogalmaztam - olyan mintha randira hívnám... de tudom, hogy korrekten kezeli majd ezt a helyzetet. Az ő távozása felbolygatja majd az életem, a munkám zavaros- de állóvizét, csoda-e ha szeretnék beszélgetni vele? ...persze nem tagadom, jó lesz négyszemközt lenni vele a falakon kívül. Azon még hezitálok, a külsejét megdicsérjem-e... de végülis bennem is van egy adag cinizmus, ki tudja komolyan tudná-e venni amit mondok... avagy az ő válaszát, vajon én hogyan venném? ...miközben szerintem mindketten komolyan gondoljuk... Mi lenne még ha azt is megmondanám, hogy előre tudtam, melyik napon fog felmondani. Vajon tart-e a boszorkányoktól?
Imádom ezt a játékot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése