Csak 50 év egy életből: hétfőn reggel munkához lát, fáradt, hazamenne és ha egy ilyen ember azt mondja, hogy fáradt, az nem nyafogás... lepihen, elalszik... végleg. Ennyi az élet. Marad a döbbenet.
Akkor mivégre is rohan az ember? Ideges? Haragszik? Dühöng és mások miatt is kikészíti magát? Mire való ez az egész? Hiábavalóság.
Ezekkel a kérdőjelekkel ülök le és nem sietek. Ülök a part kövén, mellettem mini bokor sárga virág.
Ha nem leszek ott a búcsúnál, ezt a csokrot küldöm neked - látod, apró szépséget visz a rút környezetébe és látod, olyan erős, mint te, hogy dacol ott a kövek között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése