A két véglet:
Ezt nem hiszem el! - szólok rá hangosan és érthetően. A biciklisáv mellett zebra, gyalogosok leszarják, persze hogy átvágnak az én sávomon, nagy nehezen kikerülöm őket, erre keresztbe elém vág egy másik biciklis, a jobbra hajts neki lófasz. Elnézést kér, de basszus, már majdnem elindultam, amikor satufék - ekkor hangzik el az előző mondatom, végülis még higgadt a beszólásom, mert a bazdmeg lett volna a mondat első fele... bosszankodok magamban, mennyi ostoba nép ül biciklire, akinek valójában nem kéne... Aztán elpárolog a mérgem, suhanok tovább, jól elkapott zöld lámpánál állva hagyni az autókat, kellemes érzés.
Veszek egy frissen sült csirkemelles hamburgert és leülök a tóparton... csodálatos napsütésben még kattintok pár fotót, majd hozzálátok a kulturáltan nem elfogyasztható eledelhez. Pont befejezem, amikor megszólal egy hang: Jó bringád van! További szép napot! - felnézek, egy fiatalember mosolyog rövidre vágott szakállal szimpatikus tekintettel és már tovább is halad. Gyorsan megköszönöm, mosolygok. Meglepettségemben nem is tudom hová tenni. Nem csajozós duma, mert mire utána nézek, keresem a szememmel, már el is tűnt. De ez jól esett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése