…különleges
szavak, kifejezések keringenek a fejemben, amit az utóbbi pár évben hallottam,
láttam. Vagyis a kultúrsokk, amit átélek, egy része nyelvi
finomságokban fejeződik ki. Az utóbbi években tapasztalom meg azt, amit az elméletben hallottam a tájszólásokról és
valódi különálló nyelvekről. Szinte mindegy is, hogy megkapja-e az elismert
státuszt, mint külön nyelv, mert én ugyanúgy tisztelem és kedvelem a
dialektusként aposztrofált beszédet is.
Itt van
például a baszk nyelv, sehová sem köthető, egyszerűen semmi kapcsolata más
európai nyelvekkel, semmi kapaszkodó – pont, mint amit a külföldiek mondanak a
magyar nyelvről. De ez a baszk esetében mégiscsak különleges, mert igaz, hogy
tengerparti terület, de mégis elszigetelten élnek. Szerencse, hogy még a
fiatalok is beszélik, sőt én csak fiatalokat ismerek, kettőt-hármat. Születésnapra például ezt mondják: zorionak – vagyis gratuláció, nem is
emlékeztet a spanyol felicedades vagy enhorabuena kifejezésekre. Hiába is
kutatják, nem lehet már kideríteni, honnan ered ez a nyelv. Még az is lehet,
hogy valami nagyon ősi, latin előtti csodabogár.
Eszembe
jutnak a katalán feliratok: platja – strand, caixa – pénztár, següents –
következő és a legalapvetőbb, a tartomány neve így írandó: Catalunya, nem pedig
Cataluña. Magától értetődő, hogy minden
katalánul van kiírva. Nevetgélve gondolok vissza, hogy fél év spanyol tanulás
után boldogan gyakoroltam a spanyol nyelvet katalán földön és nem sértődtek meg. Tudták ők azt, hogy még csak nem is az országból származom. Csekélyke
nyelvtudásomba ez a pár katalán szó már be is tolakodott, a tanfolyamra írt
élménybeszámolómban ki kellett javítani a Catalunya szót.
A másik
kedvencem a dél-tiroli népcsoport. Szimpátiám érthető, ők ugyanúgy, mint az
erdélyi magyarok, egyik napról a másikra át lettek csatolva, esetükben Olaszországhoz.
Hiába a 70-80 százalékos többségű hajdan volt osztrák lakosság, olasz útlevelük
van. Sokan mai napig sem beszélik az olasz nyelvet, vagy ha beszélik is, erős
németes akcentussal, sokan a szavakon is gondolkodnak. A többség már
beletörődött a helyzetbe, de fővárosként sosem fognak Rómára gondolni, hanem
Bécsre. Inkább mennek Bécsbe tanulni a fiatalok, mintsem olasz egyetemre.
Ismerek olyan dél-tirolit, aki még sosem járt Rómában (!), de rendszeresen
utazik Bécsbe. Ez valahol egy szimbólum. A tájszólásukat pedig Tirol tartomány
Ausztriában maradt részén megértik, viszont más osztrákok és főleg a németek nem. A
számomra felismerhető szavakat gyűjtöttem egy ideig, úgy mint Nommittog –
Nachmittag, Somstog - Samstag vagy olls guate - alles gute. Ők így beszélnek. Így
tartják identitásukat.
Elismert
külön nyelv a piemonti is, melynek egy részét fel lehet ismerni olasz szavak
alapján, viszont nagy része valami teljesen más, néhol francia szavakat idéz,
vagy a jó ég tudja, honnan származik. Sajnálatos módon a fiatalok, beleértve
már a 40-es korosztályt is, nem beszélik, csak értik. Legtöbbször a szülők még
tájszólásban beszélnek, de a következő korosztály már az iskolában beléjük
ivódott standard olaszt beszéli. Amit azért még szinte mindenki használ a ’nduma,
ami az andiamo szóból ered, jelentése menjünk! Vagy esetleg a Bona noit – jó éjt
vagy a travaj, mint munka, a spanyol trabajo szóból ismertem rá.
A szárdok
már büszkébbek a beszédükre. Habár úgy alakult, hogy még nem jártam Szardínia
szigetén, mégis egy szép kerek mondat itt jár a fejemben: andausu a pappai i
buffai binu – menjünk enni és bort inni – ez végülis még jól jöhet, ha egyszer
eljutok oda.
Nem
maradhat ki a firenzei tájszólás, amit volt szerencsém 3 hónapig hallgatni,
figyelni és tanulgatni. Most csak egy-két szót idézek, mint az issedano –
sedano helyett vagy az ikke a che helyett, a szó elejére beiktatnak egy i betűt, hogy az eredeti kezdő mássalhangzót jól meg tudják nyomni… és még rengeteg
kiejtésbeli finomság lenne, amit vissza sem lehet adni leírva… Erről holnap
reggelig is írhatnék.
Ezek az
apró jutalom bonbonok, a nyelvtanulás szélmalomharcában.