Te közlöd előre, hogy mi a szitu, nehogy téged okoljon bárki, te szóltál. Mivel nem voltak eget rengető igényeim, csak azzal akartam foglalkozni, hogy szeretsz és én is szeretlek. Persze tudod, hogy hibákat követtél el a múltban és most ennek iszod a levét... de végeredményben azzal is megitatod, aki éppen beléd szeret. Olyan tökéletes kelepcébe tudod tenni az embert, amit el sem tudtam volna képzelni, míg meg nem élem.
Eben a játékban nincs jó megoldás, mindegyik verzió idegesít téged.
Ha pont olyan csődközeli helyzetben van az illető, mint te, akkor soha sehova nem tudtok elmenni. De ha nincsenek programok, azt sem tudod elviselni. Már nem emlékszem név szerint, de tudom, hogy az egyik leányzónál ez volt a gond: "Ülünk otthon és csak a szülőkhöz ingázunk stb." Ha viszont megyünk valahova, az pénzbe kerül, amit összehozni neked csak ember feletti munka árán sikerülhet. Ha a nőd fizet mindent, az is baj, sőt nem is engeded. Ha a nagy részét vállalja magára, az sincs rendben. Pont ugyanolyan szarul érzed magad tőle.
Belegondolok, ha összeköltözünk mondjuk hozzám (végülis ez volt hónapokig), fizetem a rezsit, vásárolok a boltban, piacon... viszont soha többet nem hozom fel, hogy mennyit vállalok magamra, mert tudom, hogy éktelen ideges leszel tőle. Tudom, hogy időnként te is vásárolsz. Nagyrészt viszont én tartom fenn a háztartást, ezt te is tudod belül, ami rettenetesen stresszel téged. Engem is, mert látszólag észre sem veszed kettőnkért tett erőfeszítéseimet. Hálálkodni nem kell, észrevenni vagy örülni ha valami finomság kerül az asztalra, jól esett volna. Ez a variáció is idegesített.
Szerintem 3 évig nem kellene komoly kapcsolatba kezdened, mert a következőt is úgy fogod kikészíteni (érzelmileg), mint engem. És ez nem újdonság... azzal kezdted az elején, hogy volt már erre próbálkozás, hogy a szerelem elég. Hát igazad lett, mert nem. Amíg magaddal nem vagy rendben, addig nem kevés fájdalmat okozol a másiknak. De ezt már biztos észrevetted.
A szerelem szép... de abból nem lehet megélni. És már borul is a kártyavárunk, pláne ha közben a fejemhez vágod párszor, hogy neked nincs szükséged senkire! Ez a legborzalmasabb, amit valaha mondhatsz, annak aki szeret téged. Belegondoltál ebbe? Ezen a ponton, ha nem is az elsőnél, de talán másodjára hallgatva kellett volna azt mondanom, hogy akkor menj Isten hírével... Vaya con Dios.
És végül csodálkozol, ha meg szokott történni, hogy valaki egyszerűen kidob. Nem gondolod, hogy a "Költözz el!" parancsok mögött lehetett valami mélyen és régen felhalmozódott tömény fájdalom?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése