a nyár... a cirmos ébresztés... odaülsz az ágy szélére... fölém hajolsz... ölelő hangodra lassan nyitom szemem... mellkasod finom bőrét simítom... szemed tengerkékje mosolyog rám... az arcodon gödröcskékkel ...
sosem imádtam így a reggeleket...
tudom, hogy vége, mint egy álomnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése