Azt mondják mosolygok... százas mosoly... lépten-nyomon ezt hallom, majdhogynem idegentől is... Olyan szépen mosolyog...
Olaszul a telefonban mosolyog a hangom... ez rendben is van... így volt szinte mindig... de ezen kívül...
Nem is értem... pedig belül még nem jöttem tökéletesen helyre, sőt... de talán a bizonytalanság görcse nem nyomaszt... még szomorkodom egy sort, hogy tiszta csont és bőr a vállam és a karom, mintha soha nem is edzettem volna semmit... lötyög a nadrág... a gyengeség és soványság lassan elmúlik...
A látás zavar orvosi alkalmassági előtt? - Elmúlik mire odaérsz, nem? kérdezed - Hát ja... el... - köszi az együttérzést... nem lepődöm meg, hogy azért a jobb szemmel számok olvasása necces... dehát jól esik a doktor úrnak az a pénzecske így a nap végére, nem kötözködik. Az "A" kategóriámat majd' elfelejti...
Intézem a dolgaimat, lista fele kipipálva, ne is legyen idő gondolkodni. Teljenek be a naptár sorai, menjen az idő és lehessen aludni. Imádok aludni.
És végülis mosolygok. Most ez tényleg belülről jönne?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése