...szép esti beszélgetés... elmondom a szerelemtől mentes verziót neked, részemről miért nem működött ez a kapcsolat és neked miből kellene tanulnod. Nem igazán viseled az építő jellegű kritikát, nem akarod érteni. Észre sem vetted, hogy minden másnap a volt szerelmekkel példálóztál. Azonnal visszahárítod, hogy inkább én érezzem magam gyerekesnek, ha én nem tudom elviselni, hogy az embernek van múltja és példának hozza fel stb. Végletekbe esel, mondom neked, de nem is hallod. Nem arról van szó hogy soha nem beszélünk róluk, hanem hogy meg kell találni az egészséges mennyiséget, ami nálam nem a két naponta emlegetjük. Ezt a legelején meg is mondtam, hogy nekem sok belőlük, így már nem naponta hallottam róluk, hanem két naponta. Nehezen akarod megérteni, hogy ez szerintem nincs rendben. De végülis nekem mindegy, hogy te akarsz-e tanulni ebből.
És hogy ezt fokozd, hogy "én is tanuljak címszóval" elmondod, mennyire idegesítő volt, hogy erőszakosan elvittelek nyaralni. Először a repjegy - emlegeted fel - ott zsizsegtem minden nap, aztán letettem róla, de a végén még én sértődtem meg, amiért nem mentünk. Én úgy emlékszem erre a szituációra, hogy találtam egy olcsó repjegyet, valóban elkapott utazási láz, tényleg zsizsegtem, de kalkuláltam egy négy napos utat, két főre és bele kellett törődnöm, hogy túl drága. Kicsit morcos voltam, de te nagyon helyesen rávilágítottál és megnyugtattál, hogy ha ennyi pénzt szándékozok "kidobni", abból inkább motort vegyek vagy ilyesmi. Igazad volt. El is fogadtam. Neked ez belül mégis idegesítő volt. Aztán ahol az én agyam is elpattant, a kurva Balaton - ahova el kellett utazni. Kiszaladt a szádon, lehetséges. De akkor is így gondoltad. És azt is, hogy nem adtam választási lehetőséget neked, erőszakos voltam... te megmondtad, hogy nincs pénzed a Balatonra menni. Ha viszont én nélküled megyek, akkor tudtad, hogy ott fogok depizni, ezért engedtél az erőszaknak, hogy oké, menjünk.
Nekem milyen választási lehetőségem volt? Egy agyondolgozott év után végre augusztus, közlöd, hogy nincs pénzed elmenni 120 km-re tópartra egy ingyenszállásra... én pedig tudom, ha egyedül lemegyek, rosszul érzed magad tőle. Gondolod, ha ezt tudom, akkor elutazok egyedül? Tény, hogy meg is őrültem volna a pesti hétköznapokban ülni két hétig nyaralás címszóval. Mit tettem, azt mondtam, menjünk le, majd én fizetem, max. nem megyünk minden nap vitorlázni vagy valamicskét engedünk az igényeinkből. Hát nem engedtünk belőle, vitorlázni minden nap kellett, ha állt a szél akkor is. Lényeg, hogy ne engedjünk. De nem érdekelt, örültem, hogy ott vagyunk. Össze sem számoltam mennyit költök, egy eset tűnt fel a két hét alatt, amikor két levesért meg két kávéért 4000 felett fizetek... nade le is szartam, úgysem beszélhetek erről neked, mert azt úgy éled meg, hogy a fejedhez vágom.
Erre mit kapok hónapokkal később? Hogy te ott elköltöttél 60 ezer Forintot! Hát basszus! Kifizessem? Pont úgy viselkedtél, mint amit a legjobban elítéltél a viselkedésemben. Amiről te is elismerted, hogy meg tudtam változni. Szegény mártír, a kurva Balatonon, ahová erőszakkal elvitték vitorlázni elköltött ennyi rengeteg pénzt! Komolyan mondom, hogy át kellene utalnom neked. Kiakadnál rajta, az biztos, de legalább át tudnád érezni, hogy engem mennyire megvetettél, ha az aránytalanul magamra vállalt költségeknek néha hangot adtam. Megvásárolnám a becsületemet? Túlzás a szó, mert nem loptam, inkább egy igazságtalan véleményt próbálnék megváltoztatni átutalás formájában. Persze ez nem célravezető logikázás, mert egy vélemény nem fog pénz hatására megváltozni. De azért eljátszom a gondolattal.
A kurva Balaton jár a fejemben. Mekkora hülye is voltam. Akkor kellett volna ezt az egészet befejezni nem most. Ha tudom, hogy neked ennyire az agyadra megy, hogy el szeretnék utazni veled nyaralni. Nincs messze, ingyen szállás a többit meg megoldjuk. Kicsit még így drága, de nem vészes, mintha a szállásért is fizetni kellene... nem is emlegettem. Szerinted erőszakos voltam. Ne légy erőszakos - mondod - ezt tanuld meg ebből. Nagyon fájnak ezek a szavak de fel is dühítenek. Ha akkor ezt megmondod, én hagytalak volna ott. És most utólag még én érzem szemétnek magam. Ne legyek sértődős. Rendben. Ebben igazad van és majd törekszem.
Valójában bármit tettem, az nem volt helyes a te nézőpontodból. Na ezért kell ennek véget vetni. Hogy ne érezzem egy utolsó szemétnek magam. Ettől estem szét.
***
Méregből írtam reggel. Haragból.
Mostmár nyugodtabb vagyok.
Erőszakos, agyadra menő voltam... igen... és sajnálom.
Egy ideig veled szerettem volna, de majd jön valaki más, akivel ezt ki tudom javítani.
Azt mondod nem adtam neked választási lehetőséget. Nos te sem nekem. Vagyis volt ez a három rosszabbnál rosszabb:
- Elutazok nyaralni egyedül, tudva hogy ez neked rossz érzés és nekem is, mert hiányzol. Természetesen nem tudtam volna megtenni, mert az ember alapvetően azért megy szabadságra, hogy ha van kedvese akkor vele legyen, nem azért hogy két hétig ne lássa.
- Itthon maradok két hétre, egy már nem utált, de nyaralásra elképzelhetetlen városban, mert te nem engedheted meg magadnak az utazást. Ne haragudj meg, de ezt sem tudtam volna elképzelni.
- Vagy a szerinted legrosszabb verzió, ami történt, hogy erőltetem, amitől a legszebbnek induló nyaralás is kurva Balaton lesz számodra.
Utólag nagyon fasza látni és megérteni, hogy ezek a lehetőségek álltak előttem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése