2015. október 24., szombat

Lehetetlen csend

Eljátszok a gondolattal, ha szeptember 16-án elég erős lettem volna csendben lenni.
Egy árva szó nélkül összepakolni. Nem mondani semmit sem akkor, sem aznap, sem azon a héten... nem beszélni, nem véleményezni, nem szólni, nem küzdeni, nem kapálózni, nem erőlködni.
Hogy ne tudtad volna, mit okozol bennem.
Hogy te őrültél volna meg a bizonytalanságtól, nem én... mint ahogy végül tettem egy hónapig.
Hogy ne tudtad volna, mit érzek. Hogy nem bőgtem volna előtted. Hogy nem alázkodtam volna meg.
Hogy megtapasztaltad volna azt a őrítő bizonytalanságot, hogy vajon mit gondolhatok.
Semmit sem szólni.
Te kérted volna, hogy mondj már valamit.
Te vártál volna a válaszra egy hónapig. És az csak annyi lett volna, hogy költözz el. Semmi más.
Szó nélkül elfogadni a kapott információt, nem küzdeni, nem reagálni, csendben lenni... lett volna a legnehezebb.

Come dicono:
L'ignorante urla, l'intelligente parla, il saggio tace


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése