2015. október 10., szombat

Nem fog menni...

közlöd két telefonbeszélgetés, a félbeszakított csetelés és egy cigi közben, egy kuka mellett... a tetején elnyomod a csikket és beledobod a kapcsolatunkkal együtt...
Mondanám, hogy nem itt és nem így szerettem volna ezt megbeszélni, de te túl akarsz lenni rajta. Egy ciginél több időt nem akarsz ezzel eltölteni. Nem is érted, én miért akarok beszélni erről, miért érzem méltatlannak ez a módot, miért kellene kicsivel nagyobb tiszteletet adni akár egy lejárt lemeznek is.
Igen, ideges leszek, mert huszadjára akarod ugyanazt elmondani. - de hogy esetleg nem ugyanazt akarom elmondani, az fel sem merül benned. Én is felhúzom magam... oké, akkor nem fogom elmondani. Leírom magamnak és kész.

Belül egész nap szakad az eső, ismét.
Nem akarok hazamenni. Nem akarok magyarázatokat gyártani. Nincs mentenivaló. 
El akartam mondani, mire jutottam, de fáj, hogy nem igazán érdekel.
Eddig arról volt szó, hogy én mit érzek. Ez mostmár nem érdekel. Te túlvagy a nehezén. 

Túlélési céllal arra kell gondolnom, szerintem miért nem működött volna, mitől őrültem volna meg.
A mindennapi bizonytalanság jut eszembe rögtön.
Fájt a gyorsvonatként érkező szerelmed is, mert tudtam, hogy ugyanígy fog távozni. 
A másik elviselhetetlen: az úgy kezdődött, hogy szerelmes lettem... pokolbéli vigadalom, mikor a nagyjából tizedik nevet vagy éppen név nélküli történetedet hallgatom... de most komolyan, beállok tizenegyediknek? És tényleg elhiszem, hogy szeretsz? Vagy csak kellett egy következő? Ügyesen elvetetted a kételyt.
A gondjaiddal mélyen szántott arcod nem is hasonlít arra, akibe beleszerettem... beleöregedtél ebbe, amiben hibásnak érzem magam. 
A belefáradt éned jut nekem, a kissé hedonista de jódumás pedig másoknak. Furdal ez a gyerekes féltékenység is.
A hinni akart szerelmet szép lassan átértelmezem oly módon, hogy segíteni akartok neked, ami ugyanúgy idegesít téged.
El akartam mondani ezeket... feltételeztem, hogy érdekel és hátha te is tanulni akarnál a hibákból... de úgy tűnik, nem.

Szakad az eső... vagy inkább már megállt mint egy tó vize... belül úszok. Megint belehalok.
A sajnálat vagy együttérzés olaj a tűzre. 
Ettől függetlenül jó nem egyedül lenni és kapálózni a tengeremben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése