Ismét nem sikerült annyit főznöm, mint amit meg bírnék enni... ha szeretnéd viszek neked is levest... - leírom, kitörlöm. Annyira átlátszónak tűnő duma, hogy nem hinnéd el, hogy tényleg csak erről van szó. Elkezdenék magyarázkodni, hogy ne gondolj semmi többre, ez csak egy leves, ha kérsz. Nem akarok magyarázkodni. Inkább kiöntöm majd a felesleget.
Írtam tegnap egy sms-t. Nem válaszoltál. Értem. Nem akarsz lavinát, beszélgetést vagy csak simán zavarom a mindennél fontosabb teendőidet. Asszem másztál tegnap a ki tudja melyik csajjal, akinek itt vannak a szülei, hogy megnézzék amint mászik... ezt is meghallgattam vagy háromszor. Ki a fenét érdekel? És annyira banális, mintha egy 15 éves gyerekről beszélnénk. Olyan mintha Anyám eljönne megnézni, hogy fallabdázok. Komolyan mondom vicc, hány éves ez a kislány, hogy ilyet talál ki? ...Vagy már össze is jöttetek és bemutat nekik... hát azért az durván gyors lenne, de mindegy, nem vagyunk egyformák.
Eljött az a nap, amikor már nincs miről beszélnünk. Elhoztam tőled a cuccaimat, te is vitted a tiédet. Nem kell hajót felújítanunk. Nem kell a tetőre menned, majd megcsinálják. Nem megyünk koncertre. Nem viszek neked ebédet. Nem akarom a villanyszerelést se, mert most más fontosabb. Egyszerűen le kell zárni mindenfajta kommunikációt. Innentől kezdve tényleg nincs semmi ok arra, hogy tudjam, mikor mit csinálsz. És te sem tudod, én mikor kivel merre...
Múlt héten rámírt P., rövidre zártam. Tudom, hogy ő is kezd a téli még depisebb időszakba süllyedni. Nem akarok beszélni vele, pláne arról nem, mennyire hiányzik Torino. Az lenne belőle, hogy menjek és találkozzunk. Azt pedig nem!
Ha már kicsi a rakás, írtam A.-nak szülinapjára. Előtte két héttel írtam egy két szavas mailt is. Másfél év teljes csend után nem válaszolt egyikre sem. Felmerült bennem, hogy történt valami extra. Nézem a neten, saját irodája van. Szárnyal a fantáziám: beindult a szekér, eltelt a karrierjével és már más kasztban lévőnek gondolja magát... elképzelek mellé egy hisztis szőke feleséget, egy nagyfülű gyereket is mondjuk. Közben próbálja a 12 évünket semmissé tenni. Vagy pont sajnál bizonyos dolgokat a múltból. Látom magam előtt, mint egy filmet, nevetgélek az egészen. Aztán visszakapcsolok a valóságba... kicsit kíváncsi vagyok. Lehet, hogy rácsörgök majd az irodai vezetékes telefonjára és leteszem, mint a filmekben :)
A három ex... már csak meg kéne házasodniuk, mint a 3 bodas de más filmben.
Jó így lebegni a semmi közepén.
Ha gyakran eszembe is jut a hétfő esti pillantás, nem baj, hogy holnap nem találkozunk, majd csak utána egy héttel. Addig is rakosgatom össze a szétesett egyensúlyomat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése