nyilván mert ő ebben is csak azt látta, hogy nem fér bele anyagilag... persze én ne fizessem... és egyébként sem köti már le a túrázás, a hegyekben csak a sziklát látja... az hogy én nagyon szeretnék menni, az szinte mindegy, a lényeg neki egy újabb nehézséget okozott volna... inkább ne is jöjjön szóba többször... nem emlegettem...
D: Érdekes, h most eszedbe jutott... gondolom volt több olyan programtervetek, ami nem valósult meg...
Tervek?? ha tudnád... az égvilágon semmi! Max én álmodoztam. Ez őt stresszelte. Én meg letettem róla. Ami engem stresszelt.
E: Nem voltak terveink, mert vele nem igazán lehetett tervezni...még ha csak tervezni nem lehetett volna... egyáltalán... biztonságban nyugalomban együtt élni sem...
D: ...nem leszel örök vesztes.
ó de köszi ezt a remek biztatást! de tényleg, ilyen szépet nem is hallottam az elmúlt kemény időszakban...
E: Nem érzem vesztesnek magam. ...Simán eszembe jutott a kiruccanás, ennyi.
nem kell már szánakozni felettem... szinte már én sajnálom azt, hogy ennyi energiát fordítottam erre az egészre... főleg a menthetetlen részére...
D: ...nem tökéletes ő sem, mi több vannak véleménykülönbségeink de mivel a barátomnak tekintem áldozok arra, hogy megértsem.
ez nem igazol engem... nem is elégtétel, arra nincs is szükségem...
E: Persze, ez így normális hogy megérted őt. Szerencsére nekem is vannak barátaim...
D: Amúgy meg nem mindig értem meg őt csak próbálom.
azért ezen felröhögtem hangosan... tényleg nem elégtétel... de talán nem csak én látom a nem normális dolgaidat... már nem is tudom mire, de így folytattam:
E: Fájt, nagyon is. De ha őszinte akarok lenni, én nem tudok úgy élni, ahogy ő és ez nem most derült ki. Szóval így kellett lennie. Csak ezt nem tudtam rögtön elfogadni.
D: Hát ez van. ...ennyi!
E: nem gondoltam, h ilyen hosszasan fogunk írni :) de örülök
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése