2015. október 11., vasárnap

Üresség van bennem...

Hiányzik egy darabka... a bőröd tapintása a mellkasodon – és ez nem a szexről szól. Az ölelés. A cirmos. Meg a hangod. De ezt a sort inkább nem folytatom.
Sei mesi… - Solo? È poco. - Sì, è poco ma io ero innamorata.
Fino all’ultimo momento - non dico ma penso così.
Fél év... csak? Csak. Szinte kinevetnek. Nem is értik.
Komolytalanul rövid idő egy túl komolyan vett kapcsolathoz. Gondolják mások. És te is.
Az egyiket csak azért nem említettem név szerint, mert csak fél évet voltunk együtt.
Ez a kategória. Ebben leszek. Ideges leszel tőle. Én ne véleményezzem a kategóriáidat, majd te eldöntöd, hová teszel engem. Igazad van. Belőlem a csalódottság és a vesztett meccs beszél. Bunkó módon erőlködnék, hogy utólag valamennyire fontosnak tartsd ezt a kapcsolatot is. Pedig valószínű csak annyi marad meg belőle, hogy nem passzoltunk össze. Mindegynek kellene lenni, mert úgysem fogom hallani, mit fogsz a következőnek rólam mondani. Jobb is, ha nem hallom, mert azért hallottam én is érdekes dolgokat a korábbi nőkről. Ha szerencsém van, lesz pozitívum is.
De miért volt ez fontos nekem? Nem kellene, hogy az legyen. Egyáltalán nem kellene, hogy érdekeljen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése