Pokoljárás visszafelé...

Hétfő:

● Magamtól, tőled vagy a másnaposságtól van hányingerem? Nem tudom eldönteni.

Álmosság, kimerültség

Szédülés

Éhség

● „Tévedés” - mondogatod még reggel is. Szorítod a kezem. Érzem, hogy ez az egyetlen kéz, amibe kapaszkodni tudsz.

● Ébredés az őrület után. Kiszáradás és fejfájás

● Felidézem… ha ezt az egészet filmben látom, nem hiszem el, ilyen baromság nem létezik.

Vasárnap:

● Felébredek folyton. Te nyugodtan alszol - nem vagy egyedül.

● Lefekszem, eldőlsz te is. De azonnal új erőre kapsz, odafordulsz hozzám. „Nem hiányzik neked valami?” - kérdezed - És már meg is csókolsz. Nyíltan megmondok mindent, ami épp a fejemben jár: „Ha most B. is itt lenne, kit választanál?” – „Téged!” - hangzik a válasz. „Jobb híján.” - állapítom meg. És megcsókollak. Szeretkezünk, mint régen. „Hiányoztál.” - mondom. „De a történtek után mégse mondhattam, hogy szexeljünk.” – És nem csak a ma estére értem.

● Totál kész vagy. Én is. Menjünk aludni.

● Csúnyán pofára estél, mert B. szerint ez csak tévedés volt... annyira tudtam, hogy valami nincs rendben ezzel a csajjal, mondtam neked, de te szerelmes voltál és talán nem hitted el, hogy nem csak a féltékenység beszélhet belőlem.

● „Akkor mi volt ez?” kérdezted tőle - „Tévedés” - Kapod az arcul ütést. Én is magamhoz térek. Basszus micsoda viselkedés ez B részéről! És neked mekkora csalódás. 

● Érezve a veszítenivalódat, le is teszed gyorsan a telefont, kijössz. Kikötöd a cipőmet, leveszed a lábamról. Látod, milyen állapotban vagyok. Elfektetsz az ágyon, bevered a fejem... röhögnöm kellene, de most nem megy. Valamit mondasz, hogy vége van vagy ilyesmi... nem vagyok magamnál ettől az őrülettől.

● Befejezem a sírást. Bejövök, nem vagy a szobában. Ülsz a budin és vele beszélsz. Nem tudom, mit keresek itt. Minden idegszálam tiltakozik az ittlét ellen. Vasárnap éjfél van, de veszem a cipőmet, fogom kabátomat. Észreveszed az ajtó mögött, kiszólsz a telefonból hogy „E. maradj.”
Muse: Hysteria

●  „E. kérlek ne menj oda ki.” – mondod, de én már ki is mentem szétfagyni az erkélyen. Mi a fenét keresek itt?  - kérdezgetem magamtól. Zokogva sírok a jéghidegben

● Telefonon beszélsz B-vel. Felhúzom magam. Nem azért jöttem ide, hogy vele beszélgess! Hanem hogy meghallgassalak. „Én vagyok itt veled, nem B.” Higgadtságomat elveszítem egy pillanat alatt.

● 1 sör a sorrend visszafelé tudom, hogy nem lesz jó vége

● 1 szivarka

● Érzem, hogy pesszimistára fogom inni magam, ki is mondom. Elveszed a poharam és kiiszod. Olyan vagyok, mint Onorevole Spagnolo a Viva l’Italia filmben. Ez idáig kevésbé bunkó.

● Őszinteségemmel tükröt akarok állítani és nem földbe döngölni téged. Leírtam előző nap és megmondtam ma is, amit gondolok. Talán tanulsz belőle. Ha pedig nem hallgatod meg a véleményem, egyedül maradsz. Nem élek vissza a helyzettel… de úgy érzem olyanok vagyunk mint az Életrevalók filmben, de csak az olasz címe jut eszembe, ami amúgy is jobban illik ide: Quasi amici. Nem pátyolgatlak, nem szánakozásra van szükséged. Itt vagyok, megölellek, de verbálisan nem sajnálkozni jöttem.

● 1 üveg bor, tudom hogy sok lesz.
● Nem vagyok teljesen önzetlen. Jól esik segíteni rajtad. És én is utálok egyedül lenni. A nyílt és viszonylag érzelem mentes beszéd pedig ellazít. Ezen kívül bizonyítani szeretném, hogy nem minden a 99,9%... mert hiába a sok közös vonás, ha emberileg nem ér föl hozzám... és ezzel milyen értéket veszítettél. Próbálom önbizalom növeléssé tenni a káoszt és a fájdalmat.

● Nem lehet 99,9%-ban hasonlítani és bátorítani valakit, majd azt mondani neki, hogy van valami, ami miatt ez nem működik. Hülyítés magas iskolája. Még egy régi jó barátja is alaposan lebassza B-t. Nem érzek elégtételt, nem fölényeskedek, de megérdemeltnek tartom. Ilyet nem lehet csinálni. Elmesélem a magamét: előtted 1 évig szerelmes volt belém egy srác. Egyszer sem találkoztunk randi céllal, mert nem tehetek ilyet. Tettem valóban, 15-16 évesen… ez B. szintje, de ezen kell felül emelkedni.

● Beszélgetünk egész este. Szinte nyersen kimondom, amit gondolok. Mit veszíthetnék. Neked egy éles kép lesz magadról. Zenét is hallgatunk, még éneklünk is.

● Aktívan gyakorlom a megdobnak kővel dobd vissza kenyérrel helyzetet. Nem azt akarom visszaadni, amit te okoztál nekem. Ekkor még nem tudtam, hogy meg fogod kapni ugyanazt a pofont a sorstól. És én leszek a valóban egyetlen, aki itt van neked.

● Átmegyek hozzád és főzök egy tésztát az otthon készített a paprikás tejfölös pörkölthöz.

● Napközben itthon még minden oké. Írogatunk. Normális hangnemben. Kialakulóban egy létező legabszurdabb barátság.

● A bocsánatkérés után dől belőled a szó. Én meg nem akartam volna meghallgatni. Erre a válaszom: „kurva nagy szar amiben vagy... Egyedül meg a legrosszabb”

● Magam is meglepődök, de hallgatlak tovább és nem küldelek a fenébe. Pedig már nem vagy öngyilkos hangulatban.

● „Sikerült megelőznöd azt, hogy a tegnapiak fényében megírjam ma reggel, hogy hallani sem akarok rólad többet… Belémrúgsz este aztán reggel meg lelkizés hogy egyedül vagy...”

● De késő, elnézést kértél. Többször is.

● Úgy ébredek, mintha rémálmom lett volna. Meg akarom írni neked, hogy hallani sem akarok rólad többet.

Hajnal 4 óra, nem tudok aludni. „Miért kellett ezt tenni?” – kérdezem.

Szombat:

● Úgy érzem, elmegy az eszem. Őrülten, hangosan zokogok. Nem tudom elhinni. Káromkodok. Nem tudok épelméjűen gondokodni. Nem akarok hallani többet sem rólad, sem a barátaidról. Töröllek a többiekkel együtt.

● Veszek pár nagy levegőt és rengeteg módosítás után ki tudom sajtolni magamból ezt: „olyan fájdalmat okoztál, ami következtében legalábbis ma este biztosan nem tudok megfelelő módon írni tovább… azzal kezdtem ma, hogy majd másról beszélgethetünk egyszer, mert nem akarlak egyedül hagyni.”

● Gyereket akarsz B-től. Ez kiüt... vagy inkább szíven. Forgatod benne a kést. Felordítok. Fizikai fájdalmat érzek. Eltűnik a kontroll. „Bazdmeg!” – válaszolom rá. Innentől kezdve írok - kitörlöm, írok - kitörlöm.

● Olyan közel vagy ahhoz, hogy véget vess az életednek, hogy mégis meghallgatlak. Ki vagy bukva, kuszán írsz mindenről, amit nem akarok hallani.

● Hazajövök, de közben elhatározom és meg is kérlek, ne keress vasárnap, mert mégsem vagyok annyira erős, mint hittem.

● Kellemes szombat este, el classico-t nézek a kis kocsmában. Nyomogatom az új telefonom. Vidám 4:0 a Barçának.