Egoista...

Ismét bunkó voltál, most sem vetted észre... ha mondanám, megint én lennék a sértődős.
Odajössz nagy hanggal: na milyen volt a túra? - Jó.
Merre mentetek? - Pilisszentlászló - Visegrád.
Nem akarok beszélgetni, pláne nem ilyen teátrálisan, de te kérdés nélkül folytatod:
Ó hát én meg Békásmegyer, Pilis tökömtudja hova ide oda 17 km. - Gyalog? - Igen, fáj is a seggem.
Nyilván nem a segg bosszantott fel.
Ki a fene kérte, hogy beszámolj? Pláne így, hogy a fél iroda hallja, hogy már nem együtt töltjük a hétvégét. Nem vetted még észre, hogy nem akarom tudni, mit csinálsz? Azon edzem magam, hogy ne érdekeljen. Ezért nem követem a híreidet. Jó úton járunk afelé, hogy le foglak tiltani, hogy ne láss semmit rólam.
Nem voltam kíváncsi erre. Mi lesz a következő, elmégy néptáncolni B-vel? Vagy megtanulsz spanyolul? Basszus. Minden héten kell valami, amivel feltúrod az idegrendszerem?
Nem bírom megállni, hogy ne tegyek megjegyzést üzenetben: Nekem azt mondtad, hogy nem köt le a túrázás.
Nem veszed a lapot. Nem is kell.
Nem az a bajom hogy túráztál, csak ne mondtad volna, hogy nem igazán hasonlít az érdeklődési körünk.
Persze zakatol az agyam: amikor én szerettem volna menni túrázni, Börzsönybe Mátrába, jött a kifogás: annyira sokat túráztam már életemben, hogy nekem az erdő csak a sziklamászást jelenti. 
Az hogy én szerettem volna, az kevésbé számít. Nem hatott meg, pedig mondtam is, hogy nem szenvedek hiányt, nem vágyok menő éttermekbe, nincs igényem drága színházra... ha egy valami hiányzik: az a túrázás. Ha neked improvizatív módon eszedbe jut, az rendben való - ha én szerettem volna, az fejtörés és inkább kifogásokat gyártunk.
Fájt a valóság, de ez is igaznak bizonyul, hogy nem kicsit vagy egoista.