Őszinteség szombatból vasárnapba...

Kétezer méter úszástól külső-belső harmóniával kisimulva érkezek a koncert/táncházba. Annyira felszabadultam, hogy azt el sem lehet mondani... éreztem, hogy mostmár belülről mosolygok. Utána szárnyaltam, szinte még a rét illatát és fényeit is éreztem a sötét utcán.

Barna Staropramen a desszertem koncert közben. Aztán TÁNC.

Megtisztelve érzem magam, hogy a moldvai párosokat végiglejthetem azzal a legénnyel, aki ízes szavakkal tanít minket... közben feltűnik az egyik cimborája, aki annyira egyben van, tánctudásban és fizikailag, hogy nem is lehet nem észrevenni. Florinra emlékeztet, csak ő nem kreol bőrű. Úgy cifrázza, hogy időnként szemmel nem tudom követni. Hazamenetel előtt az utolsó pillanatban szembejön velem, jó éjszakát kíván, megköszönöm, de nem bírom megállni: Egy élmény volt nézni, ahogy táncolsz, ha szabad ezt mondanom. Nem kellene meglepődnie, de látom a szemében, hogy a szokatlanok számára ezek a szavak, de örül, mosolyog a pillantása... zavarodottságában talán meg sem köszönte, csak a szeme. Jövő pénteken ugyanitt? - kérdezi. Oké - mosolygok. Nyitott vagyok mindenkire, megdicsérem azt, akihez ép kedvem van. Egyelőre név nélküli vizuális élményem arra késztet, hogy ne görcsöljek rá egy valakire. Az is lehet, hogy a hétfői csodáló tekintet, nem több annál. De legalábbis kezdeményezni nem akar vagy nem mer. Így a jövő pénteki program az tuti és nem az ami a naptáramban van.

A tánc előtt megdicsért zenekar tagjai maguk szórakozására még muzsikálnak az asztaloknál ülve a pult mellett. Kiélvezem a pillanatot, hogy saját örömükre mit játszanak. Ez már az a pillanat, amikor nem szabad közbeszólnom. Nem is teszem. 

Mosolygok, nagyon, belülről, kinyíltam... így repkedek haza és nyomok egy sprintet a busz után. Aztán elaludni nehézkesen tudok.

3 percnek tűnő 3 óra alvást követően vasárnap a mese erdő várt. Szavakkal le nem írható, ecsettel le nem festhető szín kavalkád és formavilág. Ezekkel a színekkel lakott jól a lelkem. Simogatta azt órákon keresztül. Ezzel nem lehetett betelni. Bármennyi fotót is készíthettem róla... azt hittem, így minden szegletét hazahoztam. Ilyenkor úgy érzem, le is tehetném az ecsetet, mert ilyen színeket sosem fogok tudni varázsolni, mint maga a természet.

Ha ez nem lenne elég, hétfő este is jöhet 3 órányi tánc. Egészen más, kendős, forgatós, rafinált.