Fura helyzet áll elő. Itt van a hétfői csodáló tekintet is és a múlt szombaton néznivaló táncos legény - a helyzet gyorsan megoldódik, mert az utóbbi köszön és továbbmegy.
Plusz itt van a hétfői társaságnak egy jó nagy része és a régi táncházas ismerősök.
Közben Zé figyel, nem mindig velem táncol, de sokszor keresi a tekintetem... van mikor mást táncoltat is engem néz. Én is táncolok mással, nem kicsit lepi meg, mikor meglát a moldvai táncok oktatójával lejteni. Na látod ez van ha nem kérsz fel táncolni - nevetgélek magamban.
Aztán inkább R-rel beszélgetek, akire nem is gondoltam volna, hogy ennyire megért. Vele szinte nem is foglalkoztam korábban, de most látja, érzi, hogy valami nem okés. Kérdezi hova voltam eltűnve. Pár dolgot felvázolok. Jó érzés, hogy mellettem áll, amikor nem is számítanék rá... belül pedig tudom, hogy a barátaim nagy része elveszett és magamban kellene erősnek lennem, ami nem mindig megy... érzem, hogy előtte lehetek gyenge és már kerülget is a sírás... persze ráfogom hogy a fáradtság is okozza.
Arra kell majd rájönnöd, hogy egyedül vagy vagy magányos vagy.
Hmm... most mind a kettő.
Meg kell tanulnod, ha egyedül is vagy, ne légy magányos.
Hát igen. Ez igaz.
Azért a múlt szombati szárnyalás nem minden... sőt kevés egyelőre...
Hazaérek kisírom magam... majd múlik ez is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése