Elvagyok nélküled - fare a meno di te...

egész jól sikerült annullálnom a P. iránti érzelmeimet. A szakítás óta másfél, az utolsó üzenet óta eltelt egy hónap anélkül, hogy megőrültem volna - kiváló eredmény... szét se estem annyira, mint eleinte tűnt. Igaz kellett gondolat elterelő őrültség... de már nincs rá szükség. Mostanra úgy érzem, nem vagyok függő az állandó meneküléstől. 

Fare a meno di te - elvagyok nélküled - ahogy pont most a dal szól abból a szívemnek kedves filmből. Eszembe jut a kis mozi, ahol először láttam a Buongiorno papà-t… majd a Puskin mozi és beszélgetés Eduardo Leo-val.

Gondolataim egy irányba terelve, sallangok levágva. Lényeges dolgok bekeretezve vagy dobozba csomagolva agyam elrejtett polcain... ami zsákutcának bizonyult, az kidobva. Tisztán nézek magam elé. Van egy valaki, aki szimpatikus és ez kölcsönös. Előttem a következő útitervek – véletlenül pont vele. És ennyi. Ennyi most elég.

Nutellát magába'... és a REX

...újstílusú népdalt is lehetne költeni belőle... nem keserű magába'... sőt...
A nutellaevés is a napsütötte helyett esőeste Toszkána hozadéka... most pedig csak úgy, vacsora utáni desszertként. Nem kenjük kenyérre, így kevésbe hizlal... cseppet vagy egy kis hasam? chi se ne frega? - kit érdekel.? ...nyáron majd úgyis lemegy, mikor enni sincs kedvem a melegben.
Menjünk csak egy kicsit, mi is történt Grosseto után? Kellemes bábeli zűrzavar a munkában, spanyolul írva, olaszul felhívnak és a telefonban németül írt szöveget fordítok olaszra... csoda-e ha egyáltalán nem hiányzik ide még az angol? Délután megérkezik a spanyol lány Ibizáról és a szállása iránt érdeklődik így rögtön összebarátkozunk természetesen spanyolul. Tovább folytatódik a Bábel, portugál turisták kérnek útbaigazítást, mi is lehetne a közös nyelv? Persze a spanyol, segítek, sőt velük tartok egy darabon...
Nem lehet szó nélkül elmenni a REX mellett, ami itt nem kutyaotthon, hanem egy bár a legjobb aperitivo-val! Kedvenccé vált a magyar ízeket idéző sült csirkeszárny. Milyen kellemes meglepetés az akkoriban igencsak szimpatikus andalúz C.-vel is véletlen összefutni itt. A bár eklektikus stílusa hordozza azt a sokszínű társaságot, akikkel tiszteletemet tettem itt, spanyolok, franciák, németek, egy-egy orosz, román... mindenki aki csak él és mozog a föld kerekén - a falon hatalmas fém lapokból kivágva és kifeszítve a földrészek a kék fal adja a tengereket. Érdekes módon csak akkor volt zárva a hely, amikor egy olasszal akartam idejönni.

Tisztán...

Le kell tisztáznom mindent... és kikapcsolni azt, ami félrevisz... és nem gondolni olyas valakikre, akik nem érdemlik meg... ezen gondolkodom napok óta. Hogy mégis miért jutnak eszembe, egyszerű: van még kötődés valamilyen szinten és nem vagyok gép, amit ki lehet kapcsolni vagy programok telepítése és törlése gombbal lecserélni érzelmeket és gondolatokat.
Tegnap már tisztán tudtam, mit akarok és miután azt hittem, hogy valamit lezártam magamban, álmomban mégis megvívtam a harcaimat. Eszembe jut P., nyilvánvaló értelmetlenül, egy szép fotó kapcsán - ő már sosem lesz az, akit szerettem... pláne, hogy nem is akar az lenni többé. Ezt kell tudatosítanom és lehetőleg eszembe se jusson!
Mindenesetre próbálom most egy valakire terelni a figyelmem, aki érdeklődik, de nem nyomul. Szórakoztató, de nem az életcélja az ismerkedés. Végülis szavam se lehet, mostanában pont olyan szereplőket sodor a színpadomra a sors, akikre éppen szükségem van. Akkor pedig mi bajom lehet? Csak akik ilyen vagy olyan oknál fogva mégis eltűnnek, hagynak űrt maguk mögött. Akár két hetet akár hat hónapot töltöttek a világomban... furcsa továbblépni - ezentúl nem írunk, nem beszélünk, nem kérdezi meg, hogy vagyok - furcsa skizo állapot - az aki minden nap elvárta a törődést, egyszeriben nem keres többé és nem érdekli a hogylétem. Olyan mintha sosem érdekelte volna - akkor az ember miért is ne legyen egoista? ...ha előbb-utóbb senki sem érdekelődik őszintén. Persze ez így túlzás. És nyilván vannak az igazi barátok, akik feltétel nélkül, mindig ott vannak. Ez jó és megnyugtat.

Tengo una vida normal…

…sí, puedo decirlo y este es una gran cosa… aclaraba muchos pensamientos… estoy más o menos tranquila, trabajo que es como siempre estresado pero bien… después de mi desición experimentaba la consecuencia de la ruptura: unas semanas de lloro y caos de sentimento… Hay uno que quería amartelar pero no me gustaba… uno que era bien para diversión, pero desde una semana desaparecía. Debió ocurrir así.

Hoy finalmente todo es claro… lo sé cosa querría hacer: ser equilibrada, trabajar y hacer deportes, pensar en el viaje de mayo y con cuidado pensar en el muchacho que me gusta… Tengo que excluir aquellas circunstancias que me descamina: no prestar atención a la gente que no lo merece, solamente me causa confusión y resulta falta de atención por las cosas más importantes. Nada más.

Játszmák...

...mostmár vágom, hogy le kellett volna tisztáznom a játékszabályokat, mi is ez pontosan és hogyan működjön... de ha az ember rögtön szabályokat akar lefektetni, elvész a spontaneitás izgalma és öröme... viszont ha az illető két hétig minden áldott nap felhív, váratlanul még közös hétvégi programot is szeretne, majd eltűnik, napokig nem jelentkezik, sms-re nem reagál, másik üzenetre a válasz: csörgess meg, majd amikor felhívom, leráz, hogy visszahív másnap, majd eltelik 2-3 nap és semmi... nyilvánvaló, ez is egy válasz... csak nem erre számítok és úgy érzem, hülyítenek. Nade nekem se annyira fontos ő, hogy most megkérdezzem, történt-e valami rendkívüli, amiért így viselkedik, pláne számonkérős viszonyban nem vagyunk... habár mondjuk amit az ember a barátaitól, de még az egyszerű ismerőseitől elvár, azt bizony ilyen kapcsolatban még inkább szeretné megkövetelni.
De persze ebből is tanulok... nyilván... de azt nem tudom, ha egyszer előkerül, egyáltalán akarok-e beszélni vele. Persze normális esetben meg kellene adnom az esélyt a magyarázatra... de mi van, ha nem is akar semmit megmagyarázni? ...és ha véletlen még érzi is, hogy válaszokat várok, akár fölényeskedhet: heló, csak nem gondoltad ezt olyan kapcsolatnak, amiben magyarázatot kell adnom? Ez a reakció meg a francnak se hiányzik... ebből kiindulva nem tudom, hogy fel akarom-e venni neki a telefont legközelebb. Mindenesetre olyan mintha látná ezt a hetet, mármint hogy nem érek rá és ezért nem keres. Csak akkor is furcsa ez az egész.
A kíváncsiságom most dilemmázik a ki nem szarja le állapottal.

Micsoda düh - che rabbia!

…micsoda méreg… bazdmeg! Csapkodnék legszívesebben, ordítanék, dühöngenék, törnék zúznék - de minden marad belül. Jó így? Franc se tudja – mondják nem jó csendben agyvérzést kapni, vagy hősies? Egy faszt, csupán kíméletes a körülöttem lévők számára – egy csendes, de belül idegbetegnek legalább nem kell segíteni. Ó hát ő úgy tűnt, mint aki rendbe jött, olyan vidám volt, teli tervekkel - jó kis látszat. Persze, így is van, én nem hazudok… de aki azt hiszi, hogy semmi gond az egy álszent paraszt.

Mi a faszt keresek itt?

Hazajövet a mérgem fele elpárolog, a hetes busz kisimogatja a lelkem és a dühömet legurítom a kerekein hosszan kacskaringózva a Gellért fürdő körül, melynek vize még sosem simogatott…

Itthon… bent a lakásban szivarozni, mikor két nap múlva jön ide Anyám, akinek vadászkutya szimata van… de leszarom… és tenni mindent, ami pusztít, mert mi a fasznak itt lenni?

Csörgess meg – írja nekem, visszahívom, de leráz: ok, köszi, csak a számodat akartam tudni, hogy holnap felhívjalak – nincs ezen semmi meglepő, de bazd meg, én két napja kereslek... semmi kötelezettség, eddig oké, de te akartál hétvégi közös programot! De hogy - hogy nem, péntek este óta nem reagálsz és most erre lerázol? Bazdmeg!

Egy vaníliás szivarka füstjében homályosul el a monitor… a szemem is könnyes tőle… a franc se tudja, mit akarok az életben… bemenni reggel dolgozni, hogy megfizessem a lakást vele együtt a szabadságom, fasza! Néha kelleni egy hapsinak, ha éppen ráér… persze ha éppen nekem is van kedvem hozzá, mert semmi sem kötelező. Nincs itt szerelem, csak szórakozás. Mit vagyok meglepődve, ha nem ér rá?

És aztán, lesz, aki elvakarjon majd a főd alá?

Nézem a cipőmben megbújó lábfejem, vagyis magam… lesz amikor nem leszek és minden megy tovább. Furcsa érzés. De kit érdekel? Úgyse fogom látni. És ha csinálok olyat, ami az aktuális eszmék szerint nem helyes? Mi történik? Lófasz! …száz év múlva még ez is nevetségesen elavult lesz. Mintha mostani szemmel néznénk a 19. századi nők helyzetét… az én dilemmáim mily viccesek lesznek akkor… de nem csak 100 év múlva, a csitrik már most kiröhögnének… semminek sincs értéke, aminek valaha volt. Sőt… sokan így élnek, csak nem írják le.
Azért ettől én romantikusabb vagyok. Szeretem, ha figyelnek rám és érdeklődnek. Csak ma este nem annyira. Leseprem a hamut a billentyűzetről és eszembe jut Anyám, hogy kiakadna ha mindezt látná… de nem látja és pont.

Bal kézzel gyújtom az öngyújtót és szívom el a szivarkát, jobbal rázom le a hamut. Pusztul a tüdőm. Milyen édes finom is így a cserszegi fűszeres! Micsoda finom ízek, a dohányé is! Toscanello! Néha kell vétkezni. Ezen kívül úgyis nagyjából normális életet élek… sőt majd' mindenki azt hiszi, hogy egy csendes, szerény soha nem részeg kislány vagyok, ami elég jó álca… persze nem vagyok ilyen, ami nem azt jeleni, hogy minden nő kurva, de azért én is tudom élvezni az életet, mert abból csak egy van.  

Előttem Apám:  37 évesen alszik a koporsóban. Én meg 11 vagyok és nézem őt, vonásai az arcomon és nincs illúzióm a halálról. A gyerek nem hülye, csak kicsi. Elég hamar tisztában vagyok azzal, mi az elmúlás. Alig két héttel előtte nagyapám ugyanitt feküdt. De visszatérve: Apám, mint nemrég megtudtam Jenő becenévvel - nekem örök fiatal leszel, aki mindig mosolyog rám… de mekkora kibaszás már ez a sorstól! Nem látni, hogyan lesz az imádott lányodból felnőtt nő és mire jut az életben? ...ülök a kajakban a tó közepén és arra gondolok, hogy fentről nézel engem, milyen ügyes lett ez a kislány! Kimarad az életünkből, hogy felnőttek vagyunk mindketten és leülünk egy asztal mellé egy pohárka borral, beszélgetünk az élet dolgairól, még akár rá is gyújtunk.
Nézd Apa, ez lettem én. És te feltétel és kritika nélkül elfogadsz, mert nem vagyok értéktelen.... Ha nem is mondom ki így, de minden nap hiányzol!

Kagyló... és Savona

ez az i'm lovin'it nem a mc donald's! Kiülök a zöldülő udvar felé, a tányéromon kagylós spagettivel és cserszegi fűszeressel a pohárban... nézem a Vicky Cristina Barcelona filmet eredeti nyelven, felváltva spanyol és angol felirattal... todo bien así... minden jól van így.

Te quiero Catalunya... amikor nagy mélytányérban kihozták az előételt: egy jó adag mejillones-t a sötétkék kagyló héjában főzve, szinte megmosolyognak, vajon mit kezdek ezzel... de semmi gond, sőt megmagyarázhatatlan miért imádom az ízét, a többi tengeri herkentyűvel, rákkal és a halakkal együtt! Én aki még csak nem is folyó- vagy tóparton nőttem fel és Anyámmal, aki fél halat enni, mióta torkán akadt egy szálka. Hol voltam én a tengerhez és az ízeihez képest? ...mégis.
Ha nem is úgy frissen, mint Savonában, de legalább lehet kapni mirelit formában... végülis akik nem a parton laknak, ők is így veszik, mert nem bírná a több órás szállítást. De olyat mint Savonában, nem is tudom, hogy ettem-e... tudakoltam a receptet, a fűszereket, de nem árulták el, csak annyit hogy petrezselyem.... köszi! De végülis valóban van egy olyan ízvilága ezeknek a kütyüknek, hogy szinte fűszerezni sem kell, úgy jó, ahogy van.