jobban oda kell figyelni rájuk.
A jelek mindig előrevetítették a jövőt, a megérzések pedig rendszerint bejöttek. Teljesen nyugodtan rábízhattam volna magam ezekre.
A. esetében kezdettől fogva tartottam attól, mint mindkettőnknek első kapcsolat, bele volt kódolva, hogy mást akarunk idővel. Láttam álmomban azt a nőt is, akibe beleszeretett 12 év x hónap elteltével. Én pedig egy városba szerettem bele, ami később sokmindent megmagyarázott. Ebből a kapcsolatból megtanultam kevésbé alárendelni magam. Ő sokat adott számomra, de annál kevesebbet ér most, mint személyiség.
P.-ről már messziről lerítt, nem passzolunk össze, sem korban, sem stílusban. Sok pozitívuma ellenére, a depressziójával nem tudtam mit kezdeni. És az elején közölte, hogy már nem tud "úgy" szerelmes lenni.
Cs. volt az egyetlen, akinél kezdettől fogva voltak kétségeim, hogy ez egyáltalán nem is fog működni. Mégis amikor ezt ő mondta ki, elviselhetetlen fájdalmat éreztem. Pedig itt aztán volt mindenféle negatív, ami részemről korábban sosem: önbizalomhiány, féltékenység, hiszti... részéről: depresszió, bizonytalanság érzet, könnyelműség, időnként egoizmus. Utána más nőkkel mindent megcsinált, amit én szerettem volna, de velem nem volt kedve vagy hajlandósága hozzá. Viszont alsóhangon kétszer megakadályoztam az öngyilkosságát és talpra állítottam. Élete végéig hálás ezért - ezt ő mondta.
Mindent észre lehetett volna venni. A negatív előjelű megérzések természetesen nem jönnek azonnal... de a jelek ott vannak, csak észre kell venni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése