Talán már nincsenek azok a hányingerig fokozódó köhögések... nincsenek az őrületig fokozódó sírás rohamok. Az életben maradáshoz szükséges mennyiségnél többet eszek.
Hellyel közzel jól vagyok... kezdek magamra ismerni. Leszámítva, hogy nem boldogít a tánc, nem boldogít az étel, a főzés, nem boldogít az utazás, sem a titkos helyem a számomra legcsodálatosabb tájban. Nem boldogít egy csodáló tekintet a villamoson vagy egy társaságban. Nem boldogít, ha szembetalálkozok egy ismert személyiséggel az utcán és örül, hogy lát.
Hetek óta egyetlen dolog boldogít, ha spanyolul vagy olaszul beszélhetek... elrepülök egy pillanatra ebből az elcseszett valóságból, kizárul a külvilág, itt sem vagyok. Eszembe jut a Mercadona hagymás bagettjének illata, a sonkák, legyen az jamón vagy prosciutto crudo vagy a kecskesajt és a fokhagymás oliva bogyó... szinte éhes is lennék, de egy pillanat és elmúlik a varázslat... visszaesek ebbe a hideg sötét őszbe.
Azt hiszem, mi nem tudunk a nyer-nyer szituációba kerülni... sőt az utóbbi időben a veszít-veszít helyzet áll fenn.
Elveszítesz egy olyan nőt, aki tényleg kitartana melletted a bizonyos 3 évig vagy 30-ig, ki tudja. Én elveszítem, amiben hittem, amit imádtam, ezt a szerelmet, amit "csak" komolyan vettem, ennyi. De ez is baj volt.
Most azzal küzdesz, hogy elviselj... én meg szidom magam, hogy hagyhatom idáig fajulni a megalázkodást. Már régen azt kellett volna mondanom, hogy hagyjuk a fenébe. Ezt persze nehéz lenne, míg azt érzem.
Persze mindent elkövetsz azért, hogy már magam se tudjam, hogy mit érzek.
Amikor ötletelni próbálok, hogyan tudnám az életedet segíteni, haragra gerjedsz. Mindenre van magyarázat, miért nem... magamra ismerek, de ilyen esetben próbálok önkritikus lenni és belátni, hogy a nem az nem visz előre... változtatni persze semmin sem akarsz, meghallgatni egy megfontolt embert nem kell... hogyan tudott csenevész fizetésből egyedül fenntartani egyedül egy lakást, hitellel és persze saját magát is... ez nem elég hiteles, csak a saját tapasztalat... csak az, hogy hogyan szivatom meg magam. Hát az irány tökéletes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése