Felrobbanok

Szerinted csak én kezdeményeztem a levelezéseket, miközben mindketten tudjuk, hogy kölcsönös volt és félig-meddig időtöltés. Sokszor csak pár szavas választ írtam és nem kérdeztem semmit, hogy ne legyen végeláthatatlan beszélgetés. Általában jókedélyű volt és értelmes dolgokról írtunk. Miért nem lehetett azt mondani, figyi, szerintem ez nem jó ötlet, hogy írunk? Miért kell földhöz vágni az éppen kezedben lévő bármit, hogy én mennyire idegesítő vagyok? Ha azt mondtad korábban, hogy nem zavar a csetelés és így is tudsz gondolkodni, honnan az fenéből kellett volna kitalálnom, hogy pont az ellenkezőjét gondolod? Szerinted ha mindenen stresszelek, akkor pont az hiányzik hogy idegesítselek? Ma délelőtt én is felhúztam magam de istenesen, azt hittem felrobbanok csendben. Ebben az egész helyzetben csak te lehettél ideges. Én pedig próbáltam bizonyítani, hogy minden körülmény között melletted állok. Ez most is így van. Ettől függetlenül nem fogok könyörögni. Nem fogok küzdeni. Nem alázkodom meg, épp eleget tettem. Nem fogok szívességet kérni. Sem az estéidet ellopni. Nem fogok írni, sem kérdezni. Ha ez volt a cél akkor tökéletesen sikerült. A fenti kérdésekre sem kell válaszolni, mert biztosan ideges lettél tőle.