...hogy
sajnáltad azt a szegény lányt… pazarolja az életét arra a hülyegyerekre, aki a
lelke mélyén még mindig egy komolytalan egyetemista… évek múlnak el és még csak
meg sem kéri a kezét… sosem fog megkomolyodni – mondogattad. Most pedig gyermeket várnak.
Te
inkább felrúgtál mindent, ami őszinte volt, tiszta és bizalmon alapuló…
Most
„komoly” szándékaid vannak egy nővel, miközben többször vissza akartál jönni… mindkettőt
nehéz elhinni… és az „azt nem szeretném, hogy ne tudjak rólad semmit” című
szöveg sem volt valami őszinte…február
óta mély csend… ami itt van, az semmi.
Én pedig eljutottam
arra a szintre, hogy nem tudok megbízni senkiben.
Az
életimádat és a jól el van baszva minden állapotai között ingázok.
De mielőtt belesüllyednék ebbe a gondolatvilágba, inkább gyorsan lelépek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése