Miért vannak az ember életében olyan periódusok, napok, pillanatok, amikor úgy érzi alig számíthat valakire? Miért érzem azt időnként, hogy mindenki hülye körülöttem? A sok apró baromság összeadódik? Miért vágja rá, hogy persze megyünk a koncertre? ...és közeledve a dátumhoz azért nem hozza szóba, mert nem is akar jönni? Én meg nyilván nem keresek másik társaságot, mert számítok rá. Vagy vendégségre hívok 3 emberkét, tudják, hogy olasz finomságokkal várnám őket és arra sem méltatnak, hogy válaszoljanak? Mit gondoljak? Leszarják vagy éppen azt sem tudják, mit találjanak ki, miért is nem akarnak idejönni? És ezért inkább nem is válaszolnak. Basszus! Esti közös programot szeretne, ígéri, hogy felhív és órákkal később egy idióta sms-sel leráz, hogy majd felhív, de nem teszi. Menj a picsába!
És ha ezt a legjobbnak gondolt barátaim teszik... nos megvisel...
Mindenki hülye vagy én vagyok a kiállhatatlan? Nem az lenne a minimum, hogy szólok a másiknak, te hülye, ne várj rám, mert nem tudok menni stb. Helyette kussban ülni és majd csak rájön az idióta, hogy nincs hozzá kedve. Bassza meg, értenék én a szóból is! ...nem az, hogy órákkal, napokkal később én kérdezem, mi van már? Hát tényleg hülyének néztek? Tököm tele van veletek! Érzem, hogy szakad el a cérna és bunkón viselkedek, de tényleg elég ebből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése