...Két éve... az az átkozott hajnal és aztán következő pokol... hónapokig az őrület határán... azt hittem, nem bírom ki az alólam kicsúszó talaj utáni kapálózást... lehet, hogy már akkor is inkább ide kellett volna kiírnom azt a feszültséget? ...itt tombolnom? ...ezt már sosem tudom meg.
...Egy éve ezeken a napokon mérhetetlenül boldog voltam... azt akartam, hogy sose múljon el a varázs... amikor reménykedni kezdtem, nincs elcseszve minden az életemben... aztán fél év és egy nagy csalódássá vált... de immár fél év nélküle és jól vagyok...
...Ma... jól lennék... de kimerültségtől-e vagy sem, három egymást követő estén szavakkal le nem írható fejfájással és egyéb kevésbé gusztusos kiegészítőkkel emlékeztetett szervezetem a jeles dátumra...
Harag és kiábrándultság? előfordul...
Bizalom? Ki tudja mikor lesz újra...
De inkább egyedül... mint együtt lenni olyannal, akiben nem bízom meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése