Ez lenne az eddigi leggyorsabb fellángolás? Minden bizonnyal.
Szombat este megtetszünk egymásnak, hazakísér, megcsókol... összevissza kapálózik a szívem... aludni sem tudok, szinte egy pillanatra sem akar leállni az agyam... a gondolatok ezerrel pörögnek, hiába minden terelés, nem akar másfelé kanyarodni az elmém...
Vasárnap eljön, filmet nézünk, csókok de egyelőre nem több - mondja... húúú egyszeriben úgy érzem, menten belezúgok, pedig az eszemmel tudom, hogy nem kéne...
Hétfő, a munkával együtt visszaérkezem a talajra... aranyos fiú, de... érzelmeimet lehűtöm, szárnyaló képzeletemet visszafogom...
Kedd, mozi az ő közegében... két nappal ezelőtti csapongó érzelmeimet valóban sikerült visszafogni... ő pedig annyira távolságtartó, még ridegebb, mint egy barát... puszit sem ad, pedig azt még esőtől ázottan is kikövetelte, mikor bemutatkozott azon az estén... tudtam, hogy elrohan a film vége előtt... de azt mondja, utána beszélünk és mégsem keres... most pedig nem gyártok neki mentségeket. Ha szeretne valamit, keressen meg és pont.
Ennyi lenne valóban?
Játéknak jó vagy talán majd barátnak.
Más értelemben ettől azért kiszámíthatóbb emberre vágyom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése