...szemben velem ül a mérhetetlenül nehéznek tűnő feladat... hezitálok egy kicsikét... most mondjam azt, hogy ne haragudj, de nekem ez nem megy?
...tűnődöm... feldobom a kérdéseket magamnak... pár pillanat nyugalom... üldögélek, nézegetve az előttem tornyosuló nehézséget és ilyesmik jutnak eszembe
...amikor egyetlen árva említésre méltó sport teljesítményt sem tudtam felmutatni... ha akkor letesznek a révfülöpi strandon, eriggy, úszd át... azt mondtam volna, meg vagytok ti bolondulva! Én, ezt? Ugyan hogy is lennék erre képes? Úszva, kitartással és pont.
...avagy néhány éve mit sem beszéltem a mostanra második szívbéli nyelvemen, akkor ki mondta volna meg, hogy ez lesz a munkaeszközöm, cégekkel fogok tárgyalni, akár vitázni vagy nagy eurókról alkudozni...
...szóval miért is mondanám jó előre, hogy ez nem megy?
...pár pillanat nyugalom, mielőtt veszek egy levegőt és a következő pillanatban lázas megszállottsággal vagy éppen tiszta erőből esek neki a feladatnak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése