Csak el kell hinni...

...szemben velem ül a mérhetetlenül nehéznek tűnő feladat... hezitálok egy kicsikét... most mondjam azt, hogy ne haragudj, de nekem ez nem megy?
...tűnődöm... feldobom a kérdéseket magamnak... pár pillanat nyugalom... üldögélek, nézegetve az előttem tornyosuló nehézséget és ilyesmik jutnak eszembe
...amikor egyetlen árva említésre méltó sport teljesítményt sem tudtam felmutatni... ha akkor letesznek a révfülöpi strandon, eriggy, úszd át... azt mondtam volna, meg vagytok ti bolondulva! Én, ezt? Ugyan hogy is lennék erre képes? Úszva, kitartással és pont.
...avagy néhány éve mit sem beszéltem a mostanra második szívbéli nyelvemen, akkor ki mondta volna meg, hogy ez lesz a munkaeszközöm, cégekkel fogok tárgyalni, akár vitázni vagy nagy eurókról alkudozni...
...szóval miért is mondanám jó előre, hogy ez nem megy?
...pár pillanat nyugalom, mielőtt veszek egy levegőt és a következő pillanatban lázas megszállottsággal vagy éppen tiszta erőből esek neki a feladatnak...

miért?

miért is vagy vele? csak mert kielégít? ...vagy tud adni valami pluszt? el tudod képzelni, hogy hónapokig egyedül vagy?
miért jutsz eszembe minden nap?
bazd meg

Egy egyszerű péntek...

...este... miért is mennék be, mikor végre kellemes meleg van... ciripelés.. egy másik konyhából főzőcske hangjai zörrennek, fakanál lerázva az fazék szélén... ülök az udvar felé, az asztalon a egy pohár irsai olivér és a Toscanello szivarka... Hökkentő öngyújtóval... red hot chili peppers szól... mind a múltam egy-egy darabkája.... de kit érdekel már, hogy melyik darabka honnan datálódik.... jó ez így, ahogy van együtt... mi zavarná meg? ...lépcső fokán köhögve kaptat fel, aki nincs hozzászokva...
Az őrület határán billegve, nap mint nap végre adatik egy kis csend és egyedüllét... ami valójában nem visz előre a mai értékrend szerint, de nekem tetszik.. a ma este a legnagyobb dilemmája, meggyújtsak-e még egy szivart? ...milyen fura is, aki dohányzott az mű cigivel pótolja a hangulatot... aki pedig soha, mint én, az igazi szivart ízét élvezi...
Miközben odalent macskák élvezik a nyári szerelmes estét...

Méreg...

Kilépek, mint egy zombi, teljesen lemerülve... mindenki menjen a picsába hangulattal... magamat is beleértve az őrültség és az azonnal itthagyok mindent a francba határán billegő társágban ülök... olyan feszültség munkálkodik mindenkiben, amit le nem lehet írni... ezt fejeli meg az olaszok munkamorálja és "precizitása"... amin az ember elgondolkodik, hogyan létezik még az ő gazdaságuk? Hogy tudnak ők bármit eladni ilyen mentalitással? Személy szerint minden olasz tudja, mekkora defektusaik vannak, de összességében fontosabb a nyugalom és a lazaság, minthogy bármit tegyenek a megbízhatatlanságuk ellen. A defekt persze nem csak bennük létezik, minden nap akad bőven a mi házunk táján is... de hogyan dolgozzon így az ember? Káromkodva, dühöngve - ha ez túl hangos, lecsitítják - a lényeg, hogy csendben kapj agyvérzést.
A tököm tele... bosszant a lábujjam sérülése is, egy hónap után találják ki, ja bocsi, mégis el volt törve! bazdmeg... kíméljem - aha persze, több km gyalog naponta meg 130 lépcső... és csodálom, hogy egy hónap elteltével semmi javulás?
Holnap kezdődik az egész elölről... ilyenkor felmerül bennem a gondolat, ily módon szaladjon el mellettem az élet? Persze el tudom vágni egy pillanat alatt azt, ami az őrület határán van és ami itthon vagy máshol másokkal...
Ahogy közeledek haza, az idegeim kisimulnak, az udvaron friss levegő, madárcsicsergés, amint nyitom az ajtót, el is száll a haragom a világgal... sör szisszen, ropit tolok mellé... unottan elindítom a mai meccset, de kedvem sincs hozzá...
Érzem, hogy belülről esz meg ez a méreg...

Non dirmi scusa…

mi incazza, sai? chiedimi, come stai? ...chi se ne frega la scusa… non ho scritto stasera, perché ho passato due ore dal medico… dopo un mese mi dicevano, che eppure c’era una frattura… non è una cosa seria, ma avevo bisogno un po’ di attenzione, invece nulla… soltanto che mi dici: sono fuori a cena e buona notte… azz… almeno lo so che questo non è amore… non mi puoi scrivere neanche una come stai? …allora vai a vaffanculo…

il momento giusto…

„se non ti cerco non vuol dire che mi hai perso”... – mi canta il zero assoluto mentre pensavo a te, perché non mi rispondi… cantava proprio nel momento giusto… di sicuro, che c’è una causa… altrimenti non lo so perché penso, che siamo insieme così… non c’è spiegazione perché… non ci conosciamo tanto, però c’è un sentimento fondamentale tra di noi… non ti chiedo sul tuo passato e va bene anche a me, che non ne parlo… quest’armonia risulta una bella relazione particolare… piano piano… ti voglio bene senza di sapere quasi niente di accaduto… mi fa tranquilla… la direzione? la vediamo tra due settimane…

...gyufa vagy gázgyújtó?

...apró párhuzamok, tavaly és idén... két külön világú... egy érettebb egy fiatalabb... írunk, barátkozunk... fellelkesedik... miattam vagy a város miatt, hirtelen döntéssel ideutazik...
...a szimpátia adott volt, kezdettől fogva... azt gondoltam, nem... nem akarnám, hogy összejöjjünk... de annyira finom a közelsége, hogy nem tudok ellenállni... annyira édes, gondolom magamban most is... mit van mit tenni... győz a vonzalom...
...fantasztikus mostani hétvége ide vagy oda, felidéződik bennem a tavalyi történet... értem, hogy mi tetszett benne, de persze azt is, miért lett vége...
...most is fő kérdés a főzés... látva a konyhámat, meglepődnek... persze, milyen parányi...
...gyufa vagy gázgyújtó?
...lesajnálja a gyufát, olyan elavult... és kérés nélkül vesz nekem egy gázgyújtót... pedig nekem aztán semmi bajom a gyufával, a magyarok nagy találmánya.... talán nem szerencsés, de az étterem és az itthoni menü ugyanaz, így elkerülhetetlen a hasonlítgatás...
...a tűzhely sarkában eldugott régi bádog bögre, benne az elhasznált gyufa... hogy is dobhatnám rögtön a szemetesbe, ha egy pillanattal előtte még izzott? ő el van ragadtatva ettől, szerinte ez bellissimo... még le is fényképezi, máris ez a telefonja háttérképe... és csalódottan látja, hogy a gázgyújtót használok... szereti nézni, ahogy az ember matat... biztos alig várta, hogy gyufát ragadjak és főzni kezdjek...