...szeretném látni a gondolataidat,
Látom, hogy ezer gondolat cikázik a fejedben.
Nem ezer
Kevés - nem ez a megfelelő szó
Egyszerű - rájövök, ez sem az igazi jelző
Mély - igen, ez az
Lehetne ez ezer gondolat:
Hogy mennyire tetszik minden vonásod, a szemed szikrázása, a szád vonala, a vállad és minden
Gondolhatnék arra, hogy újra találkoztunk
Eszembe juthatna a szikra, az a bizonyos érintés még november végéről
Hogy újra megismertük egymást - egészen másképp
Mondhatnám magamban, hogy ez az egész mennyire szép és néha hihetetlen, vagy álmodom?
Gondolhatnék arra, amit első pillanattól fogva érzek: a végtelen harmónia, egyensúly, kiegészülés
Eszembe juthatna az a biztonságérzet, amit nyújt az ölelésed
Vagy hogy melletted kibontakozom
Csak nézlek, mosolygok és valójában ez az egész egy szóként tükröződik a szememben:
Hogy mennyire szeretlek!
2016. január 25., hétfő
2016. január 20., szerda
Jel és megérzés...
jobban oda kell figyelni rájuk.
A jelek mindig előrevetítették a jövőt, a megérzések pedig rendszerint bejöttek. Teljesen nyugodtan rábízhattam volna magam ezekre.
A. esetében kezdettől fogva tartottam attól, mint mindkettőnknek első kapcsolat, bele volt kódolva, hogy mást akarunk idővel. Láttam álmomban azt a nőt is, akibe beleszeretett 12 év x hónap elteltével. Én pedig egy városba szerettem bele, ami később sokmindent megmagyarázott. Ebből a kapcsolatból megtanultam kevésbé alárendelni magam. Ő sokat adott számomra, de annál kevesebbet ér most, mint személyiség.
P.-ről már messziről lerítt, nem passzolunk össze, sem korban, sem stílusban. Sok pozitívuma ellenére, a depressziójával nem tudtam mit kezdeni. És az elején közölte, hogy már nem tud "úgy" szerelmes lenni.
Cs. volt az egyetlen, akinél kezdettől fogva voltak kétségeim, hogy ez egyáltalán nem is fog működni. Mégis amikor ezt ő mondta ki, elviselhetetlen fájdalmat éreztem. Pedig itt aztán volt mindenféle negatív, ami részemről korábban sosem: önbizalomhiány, féltékenység, hiszti... részéről: depresszió, bizonytalanság érzet, könnyelműség, időnként egoizmus. Utána más nőkkel mindent megcsinált, amit én szerettem volna, de velem nem volt kedve vagy hajlandósága hozzá. Viszont alsóhangon kétszer megakadályoztam az öngyilkosságát és talpra állítottam. Élete végéig hálás ezért - ezt ő mondta.
Mindent észre lehetett volna venni. A negatív előjelű megérzések természetesen nem jönnek azonnal... de a jelek ott vannak, csak észre kell venni.
A jelek mindig előrevetítették a jövőt, a megérzések pedig rendszerint bejöttek. Teljesen nyugodtan rábízhattam volna magam ezekre.
A. esetében kezdettől fogva tartottam attól, mint mindkettőnknek első kapcsolat, bele volt kódolva, hogy mást akarunk idővel. Láttam álmomban azt a nőt is, akibe beleszeretett 12 év x hónap elteltével. Én pedig egy városba szerettem bele, ami később sokmindent megmagyarázott. Ebből a kapcsolatból megtanultam kevésbé alárendelni magam. Ő sokat adott számomra, de annál kevesebbet ér most, mint személyiség.
P.-ről már messziről lerítt, nem passzolunk össze, sem korban, sem stílusban. Sok pozitívuma ellenére, a depressziójával nem tudtam mit kezdeni. És az elején közölte, hogy már nem tud "úgy" szerelmes lenni.
Cs. volt az egyetlen, akinél kezdettől fogva voltak kétségeim, hogy ez egyáltalán nem is fog működni. Mégis amikor ezt ő mondta ki, elviselhetetlen fájdalmat éreztem. Pedig itt aztán volt mindenféle negatív, ami részemről korábban sosem: önbizalomhiány, féltékenység, hiszti... részéről: depresszió, bizonytalanság érzet, könnyelműség, időnként egoizmus. Utána más nőkkel mindent megcsinált, amit én szerettem volna, de velem nem volt kedve vagy hajlandósága hozzá. Viszont alsóhangon kétszer megakadályoztam az öngyilkosságát és talpra állítottam. Élete végéig hálás ezért - ezt ő mondta.
Mindent észre lehetett volna venni. A negatív előjelű megérzések természetesen nem jönnek azonnal... de a jelek ott vannak, csak észre kell venni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)