Sempre stare via…

e adesso comincia la prima finesettimana che passo a casa da un mese… cosa faccio quando sono a casa? Perché non parto? Voglio scappare anche domani… scappare dai pensieri inutili… un mese fa… mi sveglio alle 5, vado al Balaton e comincia un bel giro in moto, in una gold wing… poi mi sposto da Bari a Napoli e domenica salgo sul Vesuvio… poi di nuovo al Balaton, sempre in due ruote però stavolta in bici, 155 km sfruttando la velocità della mia bella Kellys axis… domenica guardando i capelli-biondi-occhi-azzurri… e ultimamente è stata la sorpresa, il weekend indimenticabile… sabato Imola, domenica Misano… due piste significative… Senna e Rossi… dal passato al presente… dall’eruzione del Vesuvio alla vittoria di Valentino…

Ecco il riassunto… mi sento che non resisto di fermarmi… e neanch’adesso non lo so cosa farò solitamente il weekend…dopo questo mese iperattivo mi annoia tutto… e allora?

Visszatekerve... / ...Ahogy néz…

Állok a peronon… nagy hátizsák lenn, bicikli leszedve… matatok a táskámban… kulcs kéznél… különösebb elhatározás nélkül úgy érzem, meg kell várnom, míg a vonat eltávolodik…

…

Kikönyököl az ablakon… összenézünk már sokadjára, búcsút intünk, kétszer is… néz, de nem teljesen úgy, ahogy előtte… mindkettőnk szemében valamiféle hiányérzet tükröződik… még csak a nevét sem tudom… mégis be kellett volna mutatkozni… beszélgetni… vajon neki is ez jár a fejében?

…

Felveszem a táskát, nem könnyű… a bicajt leadják nekem… mindenki segít, még a kalauz is… és ez jóleső.

…

Teletömött biciklitároló egyetlen lehetséges ülőhelyét természetes udvariassággal kínálja nekem többször is... talán hogy közelebb legyek. A közelsége nem zavaró, sőt. Olaszul olvasok… direkt félbehagyom időnként, hogy alkalmat teremtsek a beszélgetésre, de a vonat zajában elveszne a hangunk…

…

Míg a Balaton vizének elnyúló kékeszöld vonalát látom, nem akarok leülni… jólesik nézelődni… 

…

Állok a biciklitároló ajtaja közelében… figyelgetek ide-oda… észrevehetően néz az a kék szempár. Mikor abba az irányba vetődik a tekintetem, látom, hogy valóban engem néz. Nem szúrós, stabil, hideg szín ellenére van benne valami megnyugtató… az egész személyisége egyensúlyt tükröz.

…

Bent a tároló túlsó felén fekete kék Kellys Saphix tűnik fel… szépen ápolt bicikli, túra után is úgy néz ki, mintha most gördült volna ki a boltból… pedig már hat éves… „Vigyáztam rá” – mondja.

…

Bent a sarokban már kellemesen elhelyezkedett szőke-haj-kék-szem ül. Odapillantok. Nem az én típusom, állapítom meg magamban.

…

Felszállok a vonatra… segítenek feltenni a biciklit.