...realista... szenvedélymentes... észrevehetően kerül minden olyan kifejezést, ami érzelmi jellegű... szinte mint aki nem tudna szerelmes lenni... lelkesedés visszafogva... mint egy sztereotípiák szerinti német... annyira két lábbal áll a talajon, mintha nem férne bele egy kis szenvedélyes őrültség... semmi, ami kileng ebből a konstans viselkedésből...
Mintha ugyanattól tartana mint én: mi van, ha ebből valami komolyabb dolog kerekedik ki? Mi lenne, ha a megszokott kis életvitel felborulna?
Ugyanmár!
Persze fel kell készítenem magam arra az eshetőségre, ha megkérdezem, mi ez köztünk? - akkor azt mondja, hogy egy szép barátság... de mégis egy kicsit nehéz lenne elfogadni. És mi van akkor, ha a maga módján komolyan gondolja, csak nem úgy mutatja ki... és még én érezném hülyén magam, hogy nem vettem annyira komolyan, mint ő.
Nos ez már agyalás kategória. Mindig oda jutok, hogy egy hetet kell kibírni és utána minimális választ kapok. Ha mást nem, legalább annyit, hogy együtt nyaralunk-e.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése