Mosolyodban
tükröződik a szívedről leesett kőszikla moraja amint végiggurul a folyosón…
Haraggal
sírás határon vágom be az ajtót bosszút állva rajta… szegény ajtó - gondolkodom…
ilyenkor mindig megszívja…
Csalódottságom
azért rendesen magam alá nyom… három nyelven cizellált düh szavait ízlelgetem… joder…
vaffanculo… és a többiek... mind elcsépelt, de végülis a célnak megfelel… de leginkább a basta!
ezt mondogatom magamnak.
A
vacsora a hűtőben marad, mert evés helyett a lelkemet kell leápolgatni… viccet
csinálunk az egész világból, miközben magunkon is röhögni próbálunk… nevetek,
de nincs jókedvem…
Csak
két nap és kimenekülök ebből is… próbálom oda terelgetni a gondolatokat... jól el van cseszve a ráhangolódás… eszembe sem akar
jutni mindaz, ami ott vár...
Basta
mondom magam újra.
Buona
notte... túl sok jó nincs benne...